gabin, bizony, mint zsan

jaj, fogadjunk, borító alapján vásároltál :D
nem, najó, nemcsak. bele is hallgattam.
Gabin have left behind the cocktail vibes of their first release, stepped up the beat and released a breathtaking new album combining uptempo jazzy flair with a touch of soul.

most már amerikából...

...A 70 évesnél fiatalabb hazai akadémikusok száma a 200 főt nem haladhatja meg...
Fábri úr költői kérdést tesz fel: "Trendi lesz-e Magyarországon tudománnyal foglalkozni a jövőben? A tudósok és az Akadémia kiemelkedő társadalmi tekintélye megtelik-e az innovatív, kíváncsi, újat akaró, kreatív és öntudatos személyiségek példaadó tartalmával?" Úgy emlékszem, volt mostanában egy ilyen ember. Kreatív volt, öntudatos, újat akart. A következő recepttel szembesült: sajnáljuk le mint kritikust, nevezzük hazugnak, demagógnak, mások által irányítottnak. Csináljunk a nevéből kisbetűs szitokszót. Üldözzük el külföldre őt is, meg bárki mást, akinek nem tetszik ez a mostani felállás. Vegyük el a kedvét mindazoknak, akik esetleg a hazajövésen gondolkodnának. Tagadjunk le tényeket, értelmezzünk félre számokat, csúsztassunk, ahol csak lehet. Esetleg - szigorúan belsőleg - csináljunk pár látszatreformot, és reménykedjünk, hogy - mint eddig mindig - majd csak átvészeljük ezt a balhét is.

Eva,
This summer seems to be the hottest in the history in Norway. In fact it is very nice weather.
I am now summarizing my work here because my contract will finish in September.
I hope the paper will be accepted and get a position in Japan.
No more Norwegian pizzas.
If you have other questions, ask me please.
Cheers,
Hiroshi
bali kérdése: mikor írt Hisoshi? Ma?

fenn meg lenn

vannak napok, amikor minden olyan szépen, frappánsan megy, ahogy az ember eltervezi, minden összejön, a pcr működik, mi sem természetesebb annál, hogy működjön. aztán jönnek a normál napok pofonjai, amikor a régi, jólbevált plazmidminikitet újrarendelve valami ősrégi bonyolult szarságot kapsz, amivel persze tized vagy századannyi dns-t kapsz, mint a régivel, és letesztelve azokat, nem is hasadnak úgy, ahogy kéne. kaptak még egy esélyt, ha a pcr kihoz valamit belőlük, akkor fellélegzünk, hogy csak a hasítás nem ment tegnap, ha nem, újra kell trafózni a ligálást, de sajna elfogytak a kompetens sejtek, azokat már egy ideje tervezzük megcsinálni, de valahogy mindig eltolódik...

interaktív

a képek a szombat esti kamuna-n készültek, a zkm-ben lévő fényes kiállításon. basszus, ez a zkm ez megint kitett magáért. marha jó volt az alapkoncepciójuk, a kiállítás, az ötletek és a kivitelezés, csak persze emészthetetlenül sok volt.
csak egy a sok közül:
egy terem, benne vagy tíz diszkógömb. beszarás egy élmény végigmenni köztük...

na és a képeket az egyik teremben készítette a kamera, és még abban a pillanatban fel is rakta a gép által megadott honlapra. a játék lényege az volt, hogy különböző színű zseblámpákkal lehetett a kivetítőre rajzolni, és láss csodát egyszer csak flash, és lekapta a rajzolókat is, és összevonta a rajzolt képpel.
de voltunk ám máshol is, pl a michelin-múzeumban, meg a schlossban is, ahol éppenséggel a restaurátorokat lehetett elkapni munka közben, ami irtó izgi volt, aztán meg még áttotyogtunk a pocsolyák között a kék úton a majolikába, ahol max a koncert volt izgis, a kiállítás már nem annyira...

morzsa

Kepzeld, volt egy honapig egy macskam, akit Morzsanak hivtam. Azert csak
volt, mert Uli macskajaval, Knodellel nem jottek ki jol. Knodel akkora
mint egy fel birka, de amikor ezt a kicsi Morzsat magunkhoz vettuk egy
macskakozvetito notol, Knodel teljesen visszavonult. Azt hittuk elotte,
hogy Knodel terrorizalni fogja az uj macskat, de a szituacio pontosan
forditottan alakult, az uj macska, noha velunk nagyon aranyos volt,
Knodellel szemben egyre szemtelenebb lett es rendszeresen odacsapott
neki. Knodel meg csak elszaladt elole, pedig az uj macska csak fel
fogara lett volna eleg, ha nekiugrik. Ugyhogy Knodel pszicheje
megmentese erdekebol, Morzsat visszavittuk a macskakozvetito nohoz, es
szeptember elejen hozunk egy uj macskat.

Kedves Éva és Sosó,
Ha már galád módon nem vesztek részt az annual wassertúr-on, akkor engedelmetekkel magamhoz veszem az esküvőtök után megmaradt zwack kosher szilvapálinkát (amely kis kitérők után került birokomba) és felitatom a közös baráti társasággal a Rába habjai között, amennyiben hűvös lesz és az megkívántatik.
Ez jó ötletnek tűnik. Egyetértve?
Majd rátok emeljük bögréinket!
Z.

találós kérdés

vajon hol és mikor készültek ezek a képek?


segítek, a kislány ismeretlen...

őrség

hétküzdnapi dolgaim

azt hittem (baszki egyszer még nagy szarban leszek emiatt, hogy a felét nem értem annak, amit akarnak velem csinálni), hogy csak kontrollra kell kedden tizenegyre mennem. naivan ültem be a székbe, gondoltam megnézik megint az árkokat, mélyültek vagy sem, tényleg kell az az izé, amit fizet a biztosító - visszaírt nekik, ők meg felhívtak, és egyeztettünk három időpontot, ebből az első volt kedden, mondom, aszittem kontroll.
hát volt nagy meglepődés, mikor a dokinő elővette az érzéstelenítő injekciókat (igen, többesszám), és szépen módszeresen leszedálta a jobb oldalamat, fenn éppen egy ideget megszúrva, hogy még a könnyem is kicsordult, úgy fájt, aztán viszont háromig még az orrom is le volt zsibbadva. na és nekiestek a jobb oldalamnak, a jobb fogínytasakoknak, hogy kipucolják őket, hogy tovább már ne másszon fel az ínyem. azért baromi ijesztő dolog ez, hogy kaparnak a fogad meg az ínyed között, aztán meg hidrogénperoxiddal mosogatják a vérző üreget a kettő között.
csinált egy fotót a mikrokamerájával az első fogamról, aszittem elájulok, úgy szétbaszta a fogínyt ott mellette. már nagyjából helyrejött, már rágni is merek a jobb oldalon is, csak fogmosáskor látszik, hogy még nem minden a régi.
hétfőn jön a bal oldal.
és aztán a töméscsere, ha újra megerősödik az ínyem.
legutóbb valami ínybeültetésról beszélt, de asszem ennek utánakérdezek, hogy kell-e vagy csak haknizik.
amikor már a végén voltunk, és az aszisztenslány polírozta a fogamat, meg bekente gyulladásgátlóval az ínyem, valahogy ügyetlenül ült, mert folyamatosan a szemembe akart nyomulni a cicije. elképzeltem, milyen lehet pasinak lenni egy ilyen helyzetben. biztos nem kérnek nála fájdalomcsillapítót...

herr cocoa

tegnap este elkezdtem nézelődni, mi jót is lehet itt csinálni, és basszus még jó hogy le nem késtük teljesen a zeltivalt.
na így jutottunk el egy vicces csacsacsakoncertre...
A Németországból sajátos művészi okokból Chilébe emigrált Uwe Schmidt, azaz Senor Coconut az "elektrolatin" vicces és páratlanul szellemes hatalmassága. Néhány évvel ezelőtt valósággal sokkolta a táncparkettek népét vad tempójú mambóba és szambába oltott Kraftwerk-feldolgozásaival. Pár hete megjelent új nagylemeze, melyen a venezuelai dalnok Argenis Britótól a Mouse On Marson át a minimáltechno-guru Akufenig rengetegen működnek közre, újabb erős bizonyíték, hogy az őrültet és a zsenit csak egyetlen (tánc)lépés választja el egymástól.

hereusz

a jó qutyfülű feltalálódat, azt
most égett le a motorja az egyiknek, aki már megevett egy tetőt, vagyis csak kettérágta, most falatokra cafatolta, persze kiégett a motor közben, és benne a háromnapos kísérletem...
javor nekiesett szétszerelni, és már-már szétszedtük a tetejét, mikor szimone rámutatott egy lukra, hogy az a vésznyitó. ki is nyílt pikkpakk, ám a filtercsövecskék annyira bepaszírozódtak az alsó csövekbe, hogy harapófogóval kellett őket kihúzni. szó szerint.
kemény fizikai munka a molekuláris biológusé, bizony...

bulcsú

vicces volt, végülis egyidőben volt a legény- meg a leánybúcsúnk, bár az enyém később kezdődött, és jóval tovább tartott. bár nagy hátonpörgés nem volt, nekem nagyon tetszett.
előszöris Verával találkoztunk a platánosban. próbáltam késni, de Sosó apja vitt el minket, úgyhogy végülis fél órát ücsörögtünk a kocsiban. aztán megjelent Zsófi is, és így hármasban söröztünk, dumcsiztunk. aztán amikor visszaértem a pisiszünetből, már várt minket egy taxi, nekem meg bekötötték a szememet. egy bazi sötét utcában szálltunk ki, ahol a csajok elkezdtek tanakodni, hogy mi is a pontos cím. tébláboltunk egy picit, aztán bepötyögtek egy kódot, és bementünk egy sötét lépcsőházba, ahol már annyiszor jártunk, sokszor sötétben, a pittyegés meg az ajtó meg a lépcsők kanyargása egyértelművé tette, hogy Annáékhoz megyünk.
aztán ott vártak a többiek: Virág, Krisztu, Ancsa, Rebeka és Judit. ettünk, ittunk, aztán folytatódtak a megmérettetések. (szerencsére a sütéses feladatról lemondtak idő hiányában, almás pitét kellett volna sütnöm, Sosó kedvencét, amit még sosem csináltam) először is ki kellett találnom, kitől melyik ajándékot kaptam, aztán jöttek a szokásos kérdések Sosóról (annyira segg volt, tökre nem rá jellemző válaszokat adott meg néha, bár azért a hetven kérdésből csak tizennégyre adtam nagyon melléválaszt). büntetésként ízesített kotonlufit kellett fújnom, mostmár úgysem kell, alternatív felhasználást kellett begyakorolnom :), és végül megkaptam a válogatás cd-t, meg a kis füzetet, benne régi foitókkal, Virág montázsaival, meg mindenféle vicces meg aranyos dologgal.
aztán páran még elmentünk a wb-ba, de már csak dumálás lett belőle, a zene elég gyatra volt egy ereszdelahajamhoz. de így is négykor értem haza, Sosó már nagyban durmolt, kinn állt a szamár, amit a haveroktól kapott - szexbaba helyett egy seggbedugható felfújható szamarat...

ciciszánalmas

pasim (azaz már férjem, mindegy hivatkozzunk rá, mint pasim) tegnap büszkén mutatta új kedvencét. igen, az autómosónőt leváltotta a ciciszánalmas csajszi.
ő egy betelefonálós vetélkedőt vezet, szánalmas már maga a műsorműfaj is, de az, hogy mindezt bikiniben teszi, állva, illegve, billegve, rárak egy lapáttal, nade az, hogy a háttér a cickója felnagyítva, ahogy illeg, billeg, az kész, beszarás.
és az mekkora, hogy éppen sikerült felvenni azt, ahogy a csaj belesül abba, hogy mit is lehet megnyerni a betelefonálással: nem bírta elmondani azt, hogy sexysportclips dvd :)

nem vigasztal

hogy mások is ezen vesztek össze szülőkkel,
engem igenis kiakaszt, hogy olyanokkal töltsem el ezt az estét, akiket max egyszer láttam (miazhogy nem vadidegenek, azok, akárcsak az unokatesóim, őket épp ezért nem hívtam meg), tegnap tetőzött a kiakadás, meg is írtam sosónak, aki persze elmondta az anyjának, hogy ki vagyok rá borulva, a harmincnégy emberes listájára, amit ellentmondás nem tűrve adtak ide, és ami persze tegnapra még nem volt teljes, hiába kellett volna azt leadnunk. amin persze egy csomó ember rajta sincs, mert nem jönnek.
hétvégén nagybátyám kezdett el keresztbeszervezkedni, de valahogy rendeződtek a dolgok, csak éppen a rossz szájíz meg a kellemetlen érzés maradt itt, amit csak tetőzött az a harmicnégy fős lista.
hisztizni akarok, kibukni, elegemnek lenni.
beszélgettünk apuval. mondtam neki, hogy rá gondoltam, arra, amit régen mesélt a barátságairól, az emberekben elvesztett hitéről, az ürességről meg a magáramaradásról, kiábrándultságról.
szar ügy, hogy nem elég, ha az ember nem játszmázik meg nem szarik a másik képébe. az meg megint szar ügy, ha az ember sokszor inkább hallgat, minthogy a másikat megbántsa, és csak nyel. és aztán mindenki meglepődik, ha a sok lenyelt szar egyszercsak előtör. szargejzír.
nincsjókedvem

ááááááááá

na és akkor most fogom magam, és kimegyek csokiért. már fél tizenegykor éhenhaltam, és valamiért idegbeteg is lettem, és most, hogy megettem azt a fránya sajtostésztát, csöppet lenyugodtam ugyan, de még mindig éhes vagyok, úgyhogy szép lassan kiballagok a többiek után, hátha addigra végeznek a kajával, és akkor csatlakozom a sütikavé szekcióhoz.
a kijárós kajálásban ez a legjobb, ez a fűre kiülés, kávézás, napozgatás, semmittevés. na ezt pótolom be most. meg a sütit.

eppelsee

tegnap meg itt jártunk, háromnegyed órás bicikliútra itthonról. tisztára egy omszkitó, nem túl szimpi, még mindig van olyan rész, ahol bányásznak, a bokros részen meg pucér srácok gyülekeznek.
persze ilyen vicces oldalakat csak utólag talál az ember....

ma újabb strandon voltunk

ez a rüppurri sem volt ugyan rossz, bár a rajnaiparti viszi eddig a pálmát. a csúszdája mondjuk jó, a kiscsúszdák pedig irtó gyorsak, nagyon jók. ja és a városban van jó közel...