fotó

hát azért azt nem hittem volna, hogy ennyien bambulják meg a fotókat a wiwen. felraktam egy pocakos szardínai képet, de csak úgy, nem főképnek, és az egy dolog, hogy mona jelentkezett, sőt, úgy tűnik, megyünk csütörtökön vagy pénteken vörösoroszlánozni, mint a régiszépidőkben, mikor mindkettőnknek udvarolt a pincérsrác, de még egy ilyen levelet is kaptam a múltkori levelei miatt még az ismerőseim közül is kitörölt expasitól:
Gratulálok a kis dinnyemaghoz!
Üdvözöl titeket: Barátságos Norbi

fény

már tisztul a kép, már látjuk a végét, és ez nagyon jó. még öt vagy hat injektálási és ugyanennyi szkrínelős nap, és befejezzük a projektet. vagyis jó esetben jövő héttől kezdve még két hét, és aztán letesszük a pipettát meg az injektort, leáll a robot, sőt, a villamos is aluszik...
persze, ha addig minden jól megy.
azt utóbbi egy hét elég jól ment, kivéve, hogy a végefele rossz ikrákat kezdtek adni a halak.
asszem most már csak babonából is megvárom az egész végét, hogy összeírjam a mi romlott el eddig listát... hátha nem kerül már hozzá új elem...

huszonhét

most már nem is tudom fejben tartani, hogy hanyadik hétben vagyunk, mindig elfelejtem, mondjuk mást is, tisztára szenilis kezdek lenni, nade szóval most már elő kell venni a naptárt, amibe minden héten oda van írva szépen, hogy hanyadik héten is vagyunk, mert már fejben nem megy...
holnap lépünk be a huszonhetedikbe, még egy hétig nem kell orvosi papír arról, hogy repcsin utazhassak, úgyhogy holnap papír nélkül megyek frankfurtba, aztán onnan pestre. sosó szerint úgysem fognak rákérdezni a malévosok, de ha igen, az orruk alá dörgölöm a mutterpasst, és okoskodják ki ők is, hogy most akkor hanyadik hét :)
amúgy kezdek fáradni, estére kifárad a derekam meg a hátam, nemjó sehogysem ülni, csak kipárnázva. gyerkőc meg irtó aktív, ha éppen nem érzem, hogy rugdos (amit egyébként már a pocakomat ruhában nézve is látni, másfél-két centiket mozdul meg a hasam, ha rugdos), akkor csak a kezemet a hasamra téve veszem észre, hogy mocorog, helyzetet vált- vagyis annyira erősen rugizik, hogy a sima mocorgás már fel sem tűnik. most éppen a múltheti találmányát gyakorolja - feltúrja magát a gyomromhoz, amivel úgy nyom, hogy alig kapok levegőt...
egyébként jól megvagyunk, amikor beszélek hozzá, általában megélénkül, válaszol a lábacskáival, sőt múltkor sikeresen az apját is megpofozta - általában abbahagyja a tombolást, ha sosó rárakja a kezét a hasamra, de múltkor az arcát rakta oda, és majdnem odalett a fogsora :)
kinéztem egy csomó pszihológiakönyvet, köztük gyerekpszihológia is van, amiket a libriből akarok majd beszerezni, irtó izgisek, csak azt tudnám, hogy hova raktam a listát...

kommunikáció

na azért az egy csöppet ledöbbentett, hogy drágalátos főnököm egyetlen egy szóval sem említette egyszer sem, csak a srácoknak mesélte, hogy kedvese is gyermeket vár, februárra...
ahhoz képest, hogy hetente beszélünk skypon, meghogy az erdei háromkerekű babakocsit nekünk adta...
nem mintha eddig bőbeszédűbb lett volna magánügyekben, vagy akár egyszer is meghívott volna magukhoz, amikor még itt laktak.
nemnagyügy, csak egy csöppet vesz semmibe...

hétvége

szuper volt, kezdve a péntek estével, amikor is elmentünk a café blueba, az első hely ka-ban, ahol még annak idején kajáltam (olcsó és irtó barátságos diáksöröző, ha a menühöz italt is veszel, a menü csak 2.90), aztán meg szemben vele a bábszinház felnőtt előadására (Ballermann – der ultimative B–Western), ami egy egyszemélyes sztendap-bábsó volt, nem mindent értettünk belőle, mármint a németjéből, de igazából marha jó volt az árnyjáték része, meg a pasas maga is...
aztán szombaton nem dolgoztam, úgyhogy végülis rucikat vettünk nekem, amik jók a nagy hasamra, és elfedik a derekamat is, és mégsem (annyira) debilek, meg átrendeztük a lakást, vagyis csak egy részét. áttoltuk a ruhásszekrényemet a kupiszobába, ami átalakult így egy kvázi ruhatárrá, a nagyszobát már két hete megvariáltuk: az átjáróba sosó vágatott egy könyvespolcot, hozzátoltuk az íróasztalt, áttoltuk a könyvespolcot, arrébb húztuk a kanapét, a fotel most átkerült a hálóba, a helyére került az ősrégi rádiós komód a kupiból. a hálóval még várunk egy picit, mert még az ikeából meg kell szerezni egy ágy-háttámlát ahhoz, hogy áttoljuk a másik falhoz, mert anélkül nem lenne hova pakolni könyvet vizet szemüveget, meg még amúgy is ráérünk pelenkázót meg kiságyat szerelni (pelenkázónk még nincs is).
aztán vasárnap autókáztunk a franciáknál, de náluk is minden zárva volt, aztán meg ettünk sütit a zkm-ben, ami a 10. szülinapját ünnepelte.
szóval jó kis mozgalmas hétvége volt, el is felejtettem a melót, meg vele együtt minden parát...

hagyjuk inkább

ez az utóbbi két hét, ez megaszívás volt, a mai 50 minipreppel bezárólag, amiknek még hazamenetel előtt gondoltam jókislánymódra megmérem a koncentrációját, és kérem, az átlag 10 nanogram per mikrolitert ha elérik, akkor szépazélet, de ez nemjó, valami más szívás van a kittel, nem az erenáz bomlott le a p1-ben, mert azt kicseréltem, hanem valami átlag-szívás van, és akkor még az injektálásokról nem is meséltem, hogy az előző miniprepekben valószínűleg valami fehérjemaradék is lehetett, mert a cfp rns úgy lebomlott, mint a sicc. és akkor az új fakírpadok meg mint a linzertészta, úgy omlanak szét, pedig műanyagból vannak, és persze a robot, ami rakosgatja a lemezeket a mikroszkópba, mindig valami új hibát tud produkálni, és így persze nem szkenneli le a mikroszkóp a maradék lemezeket...
najó, megyek haza, holnap pihinap, ma nem injektáltunk, szóval most hétvégén intenzíven próbálom elfelejteni a munkát, mert van egy pasim, aki csöppet kivan, hogy csak este nyolc körül megyek mindig haza, meg egy gyerkőc a hasamban, aki már ezer éve nem hallgatott zenét...
de legalább nincs terhességi cukorbetegségem, és ez is valami.

vacsi

és akkor tegnap elmentünk dőzsölni, a pasim elvitt egy igazi francia étterembe (nem elzászi zauerkrautos, hanem foágrás, na jó van elzászi kajájuk is, sőt tartflambéjük vagy flammkuhenük is, de a lényeg, hogy nem csak az), légvonalban öt tíz kilométer, de a rajna és a határ miatt huszonöt az út oda (húsz perc kocsival, és tényleg francia), és hűdejót ettünk...
mondjuk kisember nem nagyon hagyott engem sokat enni, mert annyira ugrabugrált idebenn, hogy nem bírtam csak egyenes háttal ülni, úgy meg nem igazán kényelmes enni :)
sebaj, valaki legalább vigyáz a vonalaimra (ez jó, pont ő...)

intéz

kezdek egyenesbe jönni:
- járok terhestornára, meg jelentkeztem szüléselőkészitő- és baba-ápolás tanfolyamra is, szóval lesz védőnőm a szülés utánra (ja és azt mondta, hogy több oka lehet annak, hogy nagyobb a méhem, mint az átlag, az egyik az, hogy jóval a kiirt idő előtt fogok szülni, vagy a gyerkőc túl sokat mozog, és kitágitja - ami eléggé esélyes, vagy mindkettő :)
- beszéltem herrbantléval a kulcs meg a fűtéses telefonhívás miatt
- múlt héten időben alá is írtam, sőt vissza is vittem a szerződésemet, nyilatkoztam arról, hogy felmentést kérek a máignemértempontosanmilyen, de választható nyugdíjpénztár alól, merthogy az új szerződéssel megváltozik a státuszom, és mostantól majd lehet választanom, de effektive a muttersucc alatt (ami majd december közepétől március végéig tart) úgysem lenne befizetés, a maradék időt meg hanyagoljuk...
- és ráadásul még a hivatalos igazolást is elintéztem arról, hogy terhes vagyok
ja, mindezek mellett dolgozom a megatémán, ami sosem akar befejeződni, de szerencsére mindig találkozunk valami helyes kis gikszerrel, a legviccesebbeket persze a mikroszkóp robotkarja meg a mikroszkóp plét-tartója tudja művelni, azokat szeretjük a legjobban :)

biorobot...

ezt még múlt héten találta jochen, az XL típust pont zebrahalra dolgozták ki, persze sehol még csak utalásszerű megjegyzés sincs az árra, és persze egy ilyen beszerzése nem egy nap, pedig mennyi munkát megspórol(t vol)na nekünk ebben a szkrinben...
2. GENERAL PERFORMANCE SPECIFICATIONS
The objects referred to in the specifications below are specifically for zebrafish embryos, with broad application for other objects of similar size and shape. A selected region refers to operator specified ranges in EXT, TOF and FLU.
Analysis and Counting Rate:
Maximum 15 objects per second, based on maximum sample concentration and nominal sample flow rates.
Automated Dispensing Fill Time for 96 Well Microtiter Plates:
3 – 5 minutes per plate with 1 object per well selected, coincidence check software operating, nominal sample concentrations, and an acquisition rate of 1-5 objects per second in a selected region.
Automated Dispensing Accuracy:
Greater than 95% of wells filled have one or more objects. Of the filled wells, less than 5% may have 2 or more objects.
Sample Viability after Sorting and Dispensing:
There is no decrease in the viability of a live organism after having passed through our machine.

a sors fintora :)

hát....vannak hírek :).
a gyermekünk nem várta meg a lombikot :)
úgy tűnik terhes vagyok
tegnap voltunk orvosnál, még persze pici, hathetes, de él, jó helyen van meg minden:)
hát ezek vannak...
októberben kezdték volna a gyógyszeres kezelést a lombikhoz....
annyira örülök nekik, hogy el sem tudom mondani...

koncert

és akkor vannak azok a rugdosások, amikről egy ideig fogalmad sincs, mit jelentenek, de mivel kellemes a zene, félhomály van, nem is nagyon érdekel, jó, mocorog a gyerek, nade amikor már hatodszor ugyanoda rúg, kezd gyanús lenni a dolog, és akkor az ember kicsit letolja a pocakján a terhes szoknya gumis csíkját, elvégre a nézőtéren sötét van, és a harisnyát is lejjebb tuszkolja, úgy, hogy az ne pocak magasságban vágjon, és láss csodát, a rúgások abbamaradnak, és csak egy kis mocorgás marad, majd teljes nyugi, annyira, hogy az ember maga is majdnem bealszik. de egy klasszikus zenei koncerten ezt lehet zene élvezésnek is hívni.
amúgy marha vicces egy dolog, hogy elektromos zajokat és prüntyögést kevernek a zongora szóló alá, nekem nagyon bejött ez a ambient-classic, meg amúgy az olasz öregúr, aki egyébként maga zongorázott, sima klasszikus zenéje irtó kellemes volt...

hulla

ez a hét megint klónozás volt, esténként átlag kilenc tájban estem haza, nem volt éppen vicces, szóval mára már abszolút hulla vagyok, de jön a hétvége, és a pasimat is kifárasztották márszejben, szóval holnap pihi, este meg koncert, aztán vasárnap találka rékáékkal, és délután meg lelép a pasim párizsba (az új vonyíttal, igen, három óra alatt ott van)
aztán jövő héten folytatjuk az injektálást...
csak lenne már ennek vége...

gétvéj

és igen, múlt péntek óta ha rámkeres valaki a pabmeden, akkor egy újabb már három cikket köp ki a kereső, merthogy a marseille-i gétvéjes cikk megjelent a plos one-ban (asszem kemény 1-es faktora lehet, de sebaj, publikációóó)

huhh

már éppen kezdtem aggódni, hogy ez ügyben is nekem kell a dolgok után járni, de szerencsére nem, elég volt egy űrlapot kitölteni még másfél hónapja, meg válaszolni a titkárnő levelére kábé egy hónapja, és mostmár kezemben a szerződéshosszabbítás, december 02-tól április 30-ig félállású kutató leszek ugyanannyiért, mint most doktoris, de akkor már hivatalosan csak napi négy órát kell benn lennem. mondjuk december közepéig, merthogy akkor kiveszem a szülés előtt hat héttel kivehető szülési szabit, aztán meg szülés után nem is tudom, asszem két vagy három hónap szabi jár, utána meg elterngeldre megyek. szóval igazából már nem nagyon kell bejárnom decemberben, dehát az elterngeldhez jól jön egy munkaszerződés - a szülés előtti egy év fizujának az átlagát veszik alapul, és annak a 70%-át adják.
de azt viszont meg kell kérdezősködnöm, hogy ez a szerződés akkor is lejár-e, ha közben elmegyek szülni, merthát közben elmegyek szülni, meg egyáltalán, még miket kell intézni az egészhez...

ásítottál, drágaságom, vagy jól megmondtad a magadét?

tátogott ma délelőtt kisbéka nagyokat a kukucsnál, és persze most is nagyokat izgett-mozgott, nem is tudtunk fotót készíteni apukának, mert mindig elkalimpálta magát arrébb. azért volt megint méricske, és hát pocakosabb őkelme, mint a korosztálya (apjára üt ez a gyerek :), egyébként meg jól fejlődik, minden okés, sőt, három nappal korábbra jósolta a masina most a szülést a baba méretei alapján, és hát a méhem is legalább akkora, mint egy hónap múlva kéne lennie. de a dokinő szerint semmi gáz.
egy hónap múlva cukorteszt, aztán a 27. héten meg antiD-szuri.

na basszus

ezt meg hogy a francba csinálta ez a pasas - ámuldoztunk a macska hátán sétáló egereken. sem a macska, sem az egerek nem akartak elmenni a pulpitusról.
a pasas időnként egy ronggyal kenegette meg a macska szőrét - szerintem az egerek ki voltak éheztetve, szomjaztatva, és a macska szőréről nyalták le a betevő falatokat, kortyokat, a macska meg valószínűleg be volt drogozva és tele volt kajával.
csöppet sem volt vicces vagy aranyos, csak ijesztő, hogy miafrancot művelt ez az ember szerencsétlenekkel.

szar? dinia

szardínián az ember menjen cagliariba, vagy tűnjön el a hegyek között, túrázzon lakókocsival vagy agriturismozzon, de egyéb városba be ne tegye a lábát, főleg ne kajálni, vagy hajókázni, mert vagy főszezon van, és akkor minden siófok, vagy mert főszezon után két héttel minden kihalt.
beszarás, hogy mennyire lenyúzzák az embert a legprosztóbb kifőzdében, miközben cagliariban egy közepes étterem feleáron adja az isteni kajáját. ja, mellesleg az ember könyökén jön ki az a húszféle kaja, amiből mindenhol választhat (a kacifántos halas vagy nyerssonkás előételektől a kagylós spagettiig - semmi gusztusom nem volt a tengeri herkentyűkhöz, úgyhogy nekem maradt vagy háromféle kajalehetőségem).
(csakúgy mellesleg a klasszikon most a maskenáda valami nagyon kis fincsi klasszikus feldolgozása megy, isteni, jé, és meg is lehet rendelni itt a klassziktól, hát ez kurvajó üzleti fogás, onlájn aktuál pléjliszt linkkel a megrendeléshez, baszki, megadurva, meg is rendeltem a nagy meghökkenéstől, hú ez gyorsanment)
naszóval vissza a topikhoz, kajaügyben nem voltunk nagyon hepik, az édes reggeliktől a kiadós (négy fogást esznek, aszongyák) de szar vacsikig. végülis rájártunk a közértekre, ahol szendvicset csináltattunk magunknak, és vettünk hozzá parit meg gyümölcsöt.
szóval szardiniára kirandulni érdemes menni, nem pedig siófokozni, merthát azért ott siófok, jó, mondjuk ha tengert akar az ember, akkor se jó a balcsi, ha beleáztatja a sóskukoricát...
de kirándulni azt lehet, marhaszép tájak meg hegyek vannak ám ott, csak persze kell gps, meg német túrakönyv (a németek imádnak túrázni, és nekik írnak részletes túrautakat ismertető könyvecskéket), mert a rohadt helyi túraszervező gennyládák offszezonban nem indítanak már vezetett utakat, de a leszedett irányjelző táblákat azért vissza nem rakják.
így aztán hiába másztunk kétésfél órát felfelé, a hegy tetején hiába voltunk százméternyire a hegy belsejében levő, kétszáz körül épített kővárostól, az istennek sem találtuk a bejáratát, így aztán éhesen szomjasan visszakutyagoltunk, anélkül, hogy tiscalit láttuk volna, bár a hegy, amit megmásztunk, gyönyörű volt.
habár, lehet, hogy a másik oldalról lett volna érdemes megpróbálni, mert amikor egy szoroshoz igyekeztünk, találtunk egy tiscali táblát a másik irányba, nade akkor már feladtuk a kővárost. a szoros is szép volt, erdőn mentünk át odafele (ez igazán ritka), és másztunk is rendesen, és láttunk folyót, amiben nemcsak kő volt, hanem víz is (ez is irtó ritka jelenség volt sajnos).
meg voltunk két cseppkőbarlangban is, amik a tengerről nyíltak, az egyiket fókák használták régen, de hála a sok turinyónak, mind el lett zavarva, a másik csak szimplán gyönyörű volt, de a tenger annyira hullámzott, hogy visszafele már lépcsőn mentünk fel a part mentén, mert a hajó irtózatosan sokat dülöngélt, nem volt kedvünk abba beszállni.
persze mi is voltunk strandolni is, elhajóztunk cala lunába is, ami egy álomszép öböl, a homokpart másik (szárazföldi) oldalán pedig egy folyótorkolat van, és a homok alatt bukik le az édesvíz valahogyan, és mivel ebben is volt víz, igazi kis oázis volt ez. kár, hogy zuhogott az eső, és a büfében kellett párszáz emberrel kucorognunk, míg a visszafele hajó értünk nem jött (persze szieszta alatt nem jár a hajó, ahh, szieszta, ne is beszéljünk róla, déltől ötig semmit nem lehet csinálni, csak enni, de azt is mondjuk csak háromig, aztán meghal minden település, őrület).
aztán utolsó előtti napon cagilariba visszafele menet láttunk vadon tartott feketemalacot is (mit láttunk, úgy kellett ledudálni őket az útról), és perszehogy akkor láttuk a legszebb helyeket, úgyhogy ha egyszer nagysoká véletlenül mégis szardíniára enne minket a fene, már tudjuk hova kell menni.
de kisgyerekkel semmiképpen sem. a sok marha próbálta feltuszkolni a kishajókra a méterszéles babakocsit, és az alig párhónapos gyerekeket a tűző napon tartották délben, brrr. nem, jövőre max sorponba megyünk.

szánkó

csúszásban vagyok, kábé mindig mindenhol, egy csomó minden tennivaló van, és aztán meg olyan lassan megy, meg kedvem sincs. pl telefonálni védőnőknek vagy bábáknak, mongyukki hebammeneknek, egyrészt mert úgyseveszikfel, de végülis a dolgok néha helyrerázódnak maguktól, csak hallgatni kell a megérzésekre (akkoris, ha az az ember férjének a megérzése), és kimenni a slosszparkba, ahol éppen családi nap van, persze mi nem tudtunk róla, és ahol aztán két szimpi hebammen is hirdette magát az egyik sátorban, úgyhogy ma este megyek jógára, és megnézem magamnak, hogy tetszik-e az egyik.
de ettől még persze fel kéne hívni a herrbantlét, hogy egy hónapja zárat cseréltünk, és hogy oda kéne adni neki az új kulcsot, meg most már tényleg kéne valami hivatalos igazolás arról, hogy terhes vagyok, mert le kell adni a személyzeti osztályon (már mióta kérik), meg jó lenne rákérdezni arra is, hogy akkor most mi is a helyzet a szerződés-hosszabbításommal.
és akkor most ne is beszéljünk arról, hogy mikor lesz vége ennek a melónak (reméljük november végén), meg mikor állok neki igazán írni...
és még a szardíniai képek is még csak a fényképezőgépen vannak meg, meg egy csomó mindenről akartam írni...
najó, nem nyávogok tovább, megyek, kiolvasztom magam a kompetenssejt-gyártás után - a négyfokos szoba pár perc után kifejezetten olyan, mint egy kágébés vallatási eszköz. hmm, ennél már csak a mínusz húszas szoba fincsibb, ott két másodpercig bírsz csak meglenni. a legjobb az, hogy oda vannak bedobálva a cuccaink, mert két hete leégett az egyik mínusz húszas hűtőnk.

hájlakk

nem is meséltem, mert rohanás az élet, hogy megnéztük travoltát duginőciként, ahogy bájologva táncikál, meg fejfert, hogyan lehet ő gonosz rasszista karrierista exszépségkirálynő, meg walkent bugyuta, de mérhetetlenül szeretetreméltó apukaként.
gudmorningbaltimóóór

hintaszék

őrült nagy fickándozás megy kéremszépen idebenn, az utóbbi pár napban igencsak nagy lett a mozgolódás és a paskolás. a legdurvább az, amikor a méhszájamat ütögeti kisbéka őkelme, az nagyon fura érzékeny, akkor azért már rászólok, hogy menjen inkább aludni :)
de csak ha nyugiban ücsörgök, akkor aktív őkelme. ha megy a ringatás (autó, busz, hajó vagy séta), akkor nyugi van. valószínűleg hintaszékben kell majd a doktorit írnom...