igazából néha meg vagyok győződve a dologról, néha meg azt hiszem, hogy csak a hülye hormonok szórakoznak velem, és csak bebeszélem magamnak a dolgot.
hogy peter, a labor posztdokja szívat. merthogy nem adja oda két hónapja már a kért plazmidtérképet mindenféle idióta okokra hivatkozva. a plazmidét, amivel dolgoznom kell - kéne, amibe bele kéne klónoznom háromféle promótert, de fogalmam sincs, hogy ténylegesen mi van benne. szívok a pcr-rel is amúgy, nem megy a genomi dns-ről a promoter-amplifikálás. beterveztem egy genomi dns pucolást, de nem találtam proteináz k-t, és ő nem volt hajlandó adni, mert hogy miért nem használom az ő dns-ét. hogy ő hetente izolál, és nevetséges, hogy én magam ezzel akarok vacakolni. amúgy a pcr-hez az ő által kutyult taq-ot és ready-to-use puffert tudom csak használni, amiről szintén fogalmam sincs, hogy milyen puffer van benne, mennyi dNTP, van-e benne só, stb. ergó, ha nem megy a pcr, ezekkel nem tudok variálni.
ha összejön valamelyik grant, első dolgom lesz venni egy csomó anyagot magamnak. normális proofreading dns polimerázt, proteináz k-t, lehet, hogy egy rendes plazmidot is be kell szereznem. nonszensz, hogy a kísérleteim egy rivalizáló vagy csak szimplán geciző csávótól függjenek.
hétfő, január 31, 2011
szülinap
hipp hipp hurrá
hanni három éves
szerdára húsz mafflint sütöttem ki, hogy a bölcsiben nagy ünneplés legyen, meg vittünk be minden kölöknek ajándékot (idén autós-repülős hűtőmágnes, lufi és anyósnyelv volt a csomagban). helen fabrikált egy csodaszép papagájos koronát hanninak, és ő nagyon szuperül érezte magát. mondjuk mostanában sokszor nagy lelkesen rákérdez, hogy ma bölcsinap van-e, és kicsit lelombozódik, ha kiderül, hogy vasárnap senkinek nincs bölcsi.
a kapott ajándékoknak nagyon örült, lelkesen játszott is mindhárommal, de azért nagyon várta a vasárnapi bulit. kapott két babát meg egy duplo alapcsomagot a vendégektől, és nagy örült mindnek. a tortáért persz minden gyerek nagyon odáig volt, de aztán a lelkesedés a szmájlis gumicukorig tartott, mire azt elrágták, már a torta nem volt annyira izgi. levivel egyszer összezördültek a kirakós-témán (nem engedte neki, hogy kirakózzon, de ő azért az orra előtt nekiállt egyet kirakni, ami azért extra genyóság, szóval egy csöpp ráhatással rábeszéltük, hogy Levi igenis kirakózhat), de alapból a három gyerek jól elvolt. és a végén wouttal meg nagyot huncutkodtak a kanapébarlangban.
hanni három éves
szerdára húsz mafflint sütöttem ki, hogy a bölcsiben nagy ünneplés legyen, meg vittünk be minden kölöknek ajándékot (idén autós-repülős hűtőmágnes, lufi és anyósnyelv volt a csomagban). helen fabrikált egy csodaszép papagájos koronát hanninak, és ő nagyon szuperül érezte magát. mondjuk mostanában sokszor nagy lelkesen rákérdez, hogy ma bölcsinap van-e, és kicsit lelombozódik, ha kiderül, hogy vasárnap senkinek nincs bölcsi.
a kapott ajándékoknak nagyon örült, lelkesen játszott is mindhárommal, de azért nagyon várta a vasárnapi bulit. kapott két babát meg egy duplo alapcsomagot a vendégektől, és nagy örült mindnek. a tortáért persz minden gyerek nagyon odáig volt, de aztán a lelkesedés a szmájlis gumicukorig tartott, mire azt elrágták, már a torta nem volt annyira izgi. levivel egyszer összezördültek a kirakós-témán (nem engedte neki, hogy kirakózzon, de ő azért az orra előtt nekiállt egyet kirakni, ami azért extra genyóság, szóval egy csöpp ráhatással rábeszéltük, hogy Levi igenis kirakózhat), de alapból a három gyerek jól elvolt. és a végén wouttal meg nagyot huncutkodtak a kanapébarlangban.
a jó pasi
az úgy volt, hogy anja, a szarkasztikus humorú lengyel posztdok bejelölt a fészbukon. aki egyébként hét hónapos terhes, és éppen kirakta a pasiját. aztán másnap kaja közben elmesélte, hogy bépén keresztül talált meg. mondtam, hogy ő volt az egyetemi egyik legjobb haverom. nekem meg az exem, mondja ő. még eszter előtt. de hogy annyira sem tartják a kapcsolatot, hogy még azt sem tudta, hogy nem Mo-n laknak, hanem innen egy félórányira.
mondom neki, hogy hát ez szuper, majd vasárnap, hanni szülinapi buliján majd legalább lesz miről dumálni, eszti úgyis kórusozik. aztán addig addig röhögcséltünk, míg ki nem találtuk, hogy majd jól megszívatjuk bépét azzal, hogy anja nagyobbik fia hét éves. érted. hogy tőle van, csak nem tud róla.
hát, a poént hiába próbáltuk sosóval bravúrosan felvezetni, bépének csak nem akart leesni, hogy kiről mesélek. a végén aztán lelőttem a poént, és elmeséltem az egész sztorit, ő meg csak elmerengve nem mesélt semmit.
aztán ma hanni előállt az alábbi szöveggel:
mondom neki, hogy hát ez szuper, majd vasárnap, hanni szülinapi buliján majd legalább lesz miről dumálni, eszti úgyis kórusozik. aztán addig addig röhögcséltünk, míg ki nem találtuk, hogy majd jól megszívatjuk bépét azzal, hogy anja nagyobbik fia hét éves. érted. hogy tőle van, csak nem tud róla.
hát, a poént hiába próbáltuk sosóval bravúrosan felvezetni, bépének csak nem akart leesni, hogy kiről mesélek. a végén aztán lelőttem a poént, és elmeséltem az egész sztorit, ő meg csak elmerengve nem mesélt semmit.
aztán ma hanni előállt az alábbi szöveggel:
- Itt ült B.P. - Igen, itt ült. - Én láttam a fenekét tortaevés közben. - Kilógott a gatyából? - Nem, a gatyában volt. Tetszett nekem a B.P. feneke a gatyában.
legalább lesz mit mesélnem anjának :)
hideg
ma este konkrétan elmentünk a hideg zuhanyig a hiszti-kezelésben.
délben megbeszéltük Hannival (én bőgtem, aztán ő vigasztalt), hogy miért is nem ugrálok tapsikolva, ha azt ordítja ordenáré hangon, hogy anya nem kell.
este aztán hisztérikusan üvöltve ismételgette, hogy nem akar fürdeni, nem akar aludni, de játszani, azt igen. este nyolckor, egész napos játék után. sosó bevitte a szobájába, ez eddig bevált, általában az ágyában lenyugszik, de most üvöltve rohant ki. én is visszavittem, ekkor már őrjöngött.
megfenyegettük a hideg zuhannyal, de csak ordította, hogy nem is akar lenyugodni. úgyhogy az üvöltő gyereket beraktuk a zuhany alá, és ráengedtük a langyos vizet. üvöltött tovább, de aztán apja vállán megnyugodott. most próbálja altatni, pedig hullafáradt. persze nem a gyerek.
délben megbeszéltük Hannival (én bőgtem, aztán ő vigasztalt), hogy miért is nem ugrálok tapsikolva, ha azt ordítja ordenáré hangon, hogy anya nem kell.
este aztán hisztérikusan üvöltve ismételgette, hogy nem akar fürdeni, nem akar aludni, de játszani, azt igen. este nyolckor, egész napos játék után. sosó bevitte a szobájába, ez eddig bevált, általában az ágyában lenyugszik, de most üvöltve rohant ki. én is visszavittem, ekkor már őrjöngött.
megfenyegettük a hideg zuhannyal, de csak ordította, hogy nem is akar lenyugodni. úgyhogy az üvöltő gyereket beraktuk a zuhany alá, és ráengedtük a langyos vizet. üvöltött tovább, de aztán apja vállán megnyugodott. most próbálja altatni, pedig hullafáradt. persze nem a gyerek.
vasárnap, január 23, 2011
rugelach 2. rész
ma este vacsira voltunk hivatalosak andiékhoz, és én bevállaltam, hogy viszek desszertet. ma egyébként pihinapunk volt, egyrészt mert egész nap esett vagy csak esni akart, másrészt meg mert tegnap elbuszoztunk-vonatoztunk-villamosoztunk scheveningenbe a sealife-ba, ami nem akkora nagy poén, de az utazás nagyon bejött hanninak, nade az utazás, akváriumnézés, kajálás és hazautazás egy egész napos programmá nőtte ki magát.
szóval ma nyuginap volt, sosó wc-t szerelt, én ebédet főztem, hannival játszottam, és aztán nekiálltam gondolkodni, hogy mit is süssek. aztán beugrott, hogy van dió, csináljunk diós kiflikéket, és ez egy olyan pofonegyszerű de irtó finom dolog, hogy nem is lehetett szó másról.
nagy siker lett, a huszonnégy darabból van még négy, ha jól emlékszem.
szóval ma nyuginap volt, sosó wc-t szerelt, én ebédet főztem, hannival játszottam, és aztán nekiálltam gondolkodni, hogy mit is süssek. aztán beugrott, hogy van dió, csináljunk diós kiflikéket, és ez egy olyan pofonegyszerű de irtó finom dolog, hogy nem is lehetett szó másról.
nagy siker lett, a huszonnégy darabból van még négy, ha jól emlékszem.
európa kiadó
Tegnap itt voltam, és többször az eszembe jutottál. Végülis alig 14 éve volt. :)
ez egy övön aluli levél volt. egy hete írta zerge.
életem első szigete volt illésgabóval, paszkállal és zergével.
mire az európakiadó koncert elkezdődött, zerge kivételével mindhárman beálltunk a sebtiben ledöntött sör-unikum köröktől. egy számra emlékszem csak, majd arra, hogy mindhárman a fűben fekszünk, és zerge adogatja nekünk a zsebkendőket. elmondása alapján a nagyszínpadtól ötméternyire a placc közepén nekiálltam pisilni, de ezt hálistennek a memóriám törölte. akárcsak a teljes koncertet, meg még ami a fűben fekvésig történt - egy-két órát talán.
amikor összeszedtük magunkat, nem mertem hazamenni, még éreztem, hogy nagyon aznapos vagyok, így hát paszkál, aki akkor az almássyn lakott, tőlünk ötpercnyire, felajánlotta, hogy aludjak nála. a farmeremet sem mertem levenni, úgy feküdtem mellette az ágyban, pedig hát ő sem volt a topon, úgy bealudtunk, mint a sicc.
eddig az emlék, a másnapra már nem emlékszem. valahogy hazamentem, anyámék reakciója nincs meg.
hát ez volt első totálkáros berúgásom története, amire csak így hopp, tizennégy év távlatából zerge hirtelen ráeszméltetett.
ez egy övön aluli levél volt. egy hete írta zerge.
életem első szigete volt illésgabóval, paszkállal és zergével.
mire az európakiadó koncert elkezdődött, zerge kivételével mindhárman beálltunk a sebtiben ledöntött sör-unikum köröktől. egy számra emlékszem csak, majd arra, hogy mindhárman a fűben fekszünk, és zerge adogatja nekünk a zsebkendőket. elmondása alapján a nagyszínpadtól ötméternyire a placc közepén nekiálltam pisilni, de ezt hálistennek a memóriám törölte. akárcsak a teljes koncertet, meg még ami a fűben fekvésig történt - egy-két órát talán.
amikor összeszedtük magunkat, nem mertem hazamenni, még éreztem, hogy nagyon aznapos vagyok, így hát paszkál, aki akkor az almássyn lakott, tőlünk ötpercnyire, felajánlotta, hogy aludjak nála. a farmeremet sem mertem levenni, úgy feküdtem mellette az ágyban, pedig hát ő sem volt a topon, úgy bealudtunk, mint a sicc.
eddig az emlék, a másnapra már nem emlékszem. valahogy hazamentem, anyámék reakciója nincs meg.
hát ez volt első totálkáros berúgásom története, amire csak így hopp, tizennégy év távlatából zerge hirtelen ráeszméltetett.
kicsi a világ
szerdán elkezdtem baszogatni a pályázatom két referensét, akik egyike Feri, aki este írt, hogy pár nap, és megírja a levelet, viszont Patrick rögvest válaszolt is:
"Hi Eva,
thanks for the reminder. I just moved from Marseille to Montpellier and am currently going through the 4-yearly assessment of the work in my group, hence life has been a bit frantic recently. I received the message from EMBO.
To help me write a letter, could you tell me a bit more about the application and what you have done since leaving Ferenc's lab?
Best,
Patrick"
megiram a project össefoglalóját, meg hogy hol, kinél, erre meg:
"Hi Eva,
interesting that you will work with Herman: we are collaborating with him on the immune response in ascidians, using the many genomes we are sequencing to try and identify highly polymorphic genes that may be linked to immunity or self recognition.
I will write the letter by Feb 15th and send you a confirmation mail. If you have not received anything from me by the 14th, please send me another reminder....
Best,
Patrick"
amúgy most már minden lényeges és átnézendő szöveg Marcelnál van, aki jövő hétre ígérte, hogy átfutja a doksikat, a többit pedig már betápláltam a rendszerbe, szóval megint csak a referens-baszogatással és az idegeskedéssel fog elmenni a február második hete, ha jól tévedek...
"Hi Eva,
thanks for the reminder. I just moved from Marseille to Montpellier and am currently going through the 4-yearly assessment of the work in my group, hence life has been a bit frantic recently. I received the message from EMBO.
To help me write a letter, could you tell me a bit more about the application and what you have done since leaving Ferenc's lab?
Best,
Patrick"
megiram a project össefoglalóját, meg hogy hol, kinél, erre meg:
"Hi Eva,
interesting that you will work with Herman: we are collaborating with him on the immune response in ascidians, using the many genomes we are sequencing to try and identify highly polymorphic genes that may be linked to immunity or self recognition.
I will write the letter by Feb 15th and send you a confirmation mail. If you have not received anything from me by the 14th, please send me another reminder....
Best,
Patrick"
amúgy most már minden lényeges és átnézendő szöveg Marcelnál van, aki jövő hétre ígérte, hogy átfutja a doksikat, a többit pedig már betápláltam a rendszerbe, szóval megint csak a referens-baszogatással és az idegeskedéssel fog elmenni a február második hete, ha jól tévedek...
csütörtök, január 13, 2011
szerda, január 12, 2011
Horog
Ma délután a FUSZ kihelyezett gyűlését Sosó főnökének felesége és lánya tartotta a cégnél: egeret illetve táskát lehetett horgolni. Vicces volt, a szakkörösök helyesek voltak, Hanni egyébként is imád az irodában lenni, a kollégák meg jól tolerálják az ide-oda rogangálását és a minigolf-labdák gurigatását a folyosón.
csak úgy mellesleg
Hőemelkedésem van, fáj a gyomrom, és asszem a gyomorsavtól köhögök ilyen durván, mert semmi orrfolyás csak a torkom ég és böfögök (mint legutóbb). Ja, és két napja késik.
Még nem veszek tesztet, de a tornát sem kezdem el.
És nem élem bele magam.
Csak úgy mondom.
Nem kell komolyan venni, krónikus diagnosztitiszem van, House-t nézek minden este.
vettem. pozitív.
Még nem veszek tesztet, de a tornát sem kezdem el.
És nem élem bele magam.
Csak úgy mondom.
Nem kell komolyan venni, krónikus diagnosztitiszem van, House-t nézek minden este.
vettem. pozitív.
kedd, január 11, 2011
képek
hosszas hiányérzet és többszörös hiábavaló keresés (itteni fiókokban levő cédék átbogarászása majd szülők számítógépének átnézése) után megtaláltam azt a cédét, amire adatok és jegyzőkönyvek van írva, de igazából a 2003-as és 2004-es korai fotókat rejti.
köztük képek:
- Hapsiról kismacskaként kosárban, alvás közben, fürdetés közben, Csoki mancsára hajtott fejjel, stb,
- egy összcsaládi gyűlésről nagyanyáméknál,
- egy biorobotos kulcsosházas kirándulásról
- a vicces főzős bulikról Nusinál, Annánál (2x) és Sesnél,
- a soproni biokémes konferenciáról, amit Eszterrel, SzárazPéterrel, TamásPéterrel és Andrissal nyomtunk végig, végigjártuk Sopront TamásPéter idegenvezetésével, a zsinagógában pedig a teremőrnéni megidézte ZámbóJimmy szellemét
köztük képek:
- Hapsiról kismacskaként kosárban, alvás közben, fürdetés közben, Csoki mancsára hajtott fejjel, stb,
- egy összcsaládi gyűlésről nagyanyáméknál,
- egy biorobotos kulcsosházas kirándulásról
- a vicces főzős bulikról Nusinál, Annánál (2x) és Sesnél,
- a soproni biokémes konferenciáról, amit Eszterrel, SzárazPéterrel, TamásPéterrel és Andrissal nyomtunk végig, végigjártuk Sopront TamásPéter idegenvezetésével, a zsinagógában pedig a teremőrnéni megidézte ZámbóJimmy szellemét
vasárnap, január 09, 2011
Mínusz egy
Ma az egyik halacska megtanult háton úszni. De sajnos hamar el is felejtette, hogy kell. Akárcsak a normál hasonúszást.
:(
:(
szombat, január 08, 2011
tóthék folyt
na, közben csak a lényeg siklott el, vagyis nem a lényeg, csak a cim-adás miértje.
hogy dobozolunk. merthogy Hanni kapott két doboz duplót (még szerencse, hogy kicsi és könnyen cipelhető ajándékot kértünk :), amiknek a dobozát Pesten hagytuk, szóval momentán üres polcok és fikók hiányában dobozolás folyik. vagyis már túlvagyunk rajta. most van négy nagy és három pici fedeles egyendobozunk. ebből két nagyban duplóelemek és a duplóvonat sinei vannak, egy piciben meg a duplóállatok, -székek, -emberkék meg a pici extra elemek, pl macskaeledeles elem. egy nagyba bepakoltam az egyszer illetve sohase használt (köztük három cidre-es parafadugót) és az egyéves kor alatt használt játékokat. egy pici jutott a játékkonyha tartozékainak, meg egy másikba pedig átpakoltam egy cipősdoboz tartalmát: három macit, egy lépcsőn leugráló szivárványszinű rugót, anyám textilzsebkendőjét, az ugráló békát és a felhúzható sétáló pingvint. egy nagy dobozbaba betuszkoltam az utókor számára fenntartandó rajzokat, matrica-kompoziciókat és tenyérfestékezéseket minden (eddig) használaton kivüli kifestővel, bár ezekre lassan lehet, hogy nagy igény lesz: a télapóra kapott vizfesték nagyon bejön Hanninak, és ma, miután befestette a Sosóval gyártott kartonkacsa lábait, kifestette a kisvakondos kifestőt is, ugyan egyszinű naracssárgára.
a dvd-k száma is minden hazautazással exponenciálisan nő, úgyhogy már azok se férnek el sehova, de a nappali könyvespolcának alsó két szintjét átpakolva megoldódott a problema (ez Hanni birodalma, itt az ő vackai vannak, innen bármit levehet és kipakolhat, de fura módon ő nem egy pakolós gyerek, szinte csak azzal játszik, ami a szeme előtt van). szóval kiszelektáltam a mesekönyvek egy részét, és mögéjük inkognitóban elfért egy rakás, már megnézett dvd.
ma elmentünk egy bútorboltba polcot meg dvd-tartót meg fogast keresni, de az egész hadművelet egy ordenáré hisztériába fulladt, úgyhogy egy óra nézelődés és egy fél óra kajálás után csak egy hörögve visitó gyerekkel távoztunk.
hogy dobozolunk. merthogy Hanni kapott két doboz duplót (még szerencse, hogy kicsi és könnyen cipelhető ajándékot kértünk :), amiknek a dobozát Pesten hagytuk, szóval momentán üres polcok és fikók hiányában dobozolás folyik. vagyis már túlvagyunk rajta. most van négy nagy és három pici fedeles egyendobozunk. ebből két nagyban duplóelemek és a duplóvonat sinei vannak, egy piciben meg a duplóállatok, -székek, -emberkék meg a pici extra elemek, pl macskaeledeles elem. egy nagyba bepakoltam az egyszer illetve sohase használt (köztük három cidre-es parafadugót) és az egyéves kor alatt használt játékokat. egy pici jutott a játékkonyha tartozékainak, meg egy másikba pedig átpakoltam egy cipősdoboz tartalmát: három macit, egy lépcsőn leugráló szivárványszinű rugót, anyám textilzsebkendőjét, az ugráló békát és a felhúzható sétáló pingvint. egy nagy dobozbaba betuszkoltam az utókor számára fenntartandó rajzokat, matrica-kompoziciókat és tenyérfestékezéseket minden (eddig) használaton kivüli kifestővel, bár ezekre lassan lehet, hogy nagy igény lesz: a télapóra kapott vizfesték nagyon bejön Hanninak, és ma, miután befestette a Sosóval gyártott kartonkacsa lábait, kifestette a kisvakondos kifestőt is, ugyan egyszinű naracssárgára.
a dvd-k száma is minden hazautazással exponenciálisan nő, úgyhogy már azok se férnek el sehova, de a nappali könyvespolcának alsó két szintjét átpakolva megoldódott a problema (ez Hanni birodalma, itt az ő vackai vannak, innen bármit levehet és kipakolhat, de fura módon ő nem egy pakolós gyerek, szinte csak azzal játszik, ami a szeme előtt van). szóval kiszelektáltam a mesekönyvek egy részét, és mögéjük inkognitóban elfért egy rakás, már megnézett dvd.
ma elmentünk egy bútorboltba polcot meg dvd-tartót meg fogast keresni, de az egész hadművelet egy ordenáré hisztériába fulladt, úgyhogy egy óra nézelődés és egy fél óra kajálás után csak egy hörögve visitó gyerekkel távoztunk.
szerda, január 05, 2011
itt tartunk
"A kicsi úgy gondolja minden játék csak az övé. Gyakran otthon nem enged más gyerekeket a saját játékaival játszani, sőt a lakás berendezési tárgyait is féltheti tőle. A játszótéren is már-már kényszeresen védheti a saját játékait, de gyakori az is, hogy azt a játékot védelmezi mindenáron, amivel ő éppen játszik, vagy játszott, esetleg csak tetszik neki. Úgy gondolja, ezek az ő tulajdonát képezik és senkinek nem akarja odaadni őket. Ennek pedig sokszor (főként fiúk esetén) verekedés a vége."
innen: http://www.kismamablog.hu
innen: http://www.kismamablog.hu
tóthék
nem igazán szeretnék ezen rugózni, de mint ahogy asszem érezhető, az idei karácsony nem igazán tartozott a kedvenc időtöltéseim közé.
pártoltam Hanni ötletét, hogy a lehető legkisebb fenyőt vigyükhaza a Donátiba. persze cserepeset terveztem, de a Batyin nem váltották volna azokat vissza, és hát az őrült rohangálásban (értsd: a pesti két és fél hetünkbe) pont egy cserepes fenyővel való rohangálás hiányzott volna még.
szerencsére a még Karlsruhéből a vízipálmára és a jukkára aggatott kis fadíszek meg a tízizzós karacsányfa-égő pont a húszcentis fácskára passzoltak. aplikáltunk rá még az utazás előtt utolsó pillanatban megsütött mézeskalácsot is - Sosó utált is érte, mire megjött a munkából, Hannival összegyúrtuk a tésztát (őröltem bele szegfűszeget meg kardamomot, meg kevertem bele őrölt ánizst, fahéjat meg szerecsendiót, isteni kombináció lett), aztán leléptem az intézeti karácsonyi bulira, ők meg egész este nyújtottak, szaggattak, kentek és sütöttek. mondjuk az sokat dobott a dolgon, hogy Hanni irtó lelkes volt, és baromi ügyes is, úgyhogy az egy kiló lisztből készült tésztát végig együtt dolgozták fel.
idén szerencsére majdnem mindent ajándékot neten rendeltünk meg, és a szülőkhöz küldettünk, szóval a csomagolás csak hazafele jövet volt gond (plusz egy táska).
a háromnapos balaton-közeli pihenő jó szuper volt, bár az utolsó esténk nem úgy alakult, ahogy terveztük. Krisztiék Párizsban ragadtak Kanadából hazafele jövet, és a második ott töltött nap éjszakáján megcsíptek egy prágai repülőt, úgyhogy hétfő éjjel Sosó szépen felvitt Pestre, aztán beült Laci apjával az autóba, és kifurikázott Prágába, aztán meg Krisztiékkel vissza Pestre.
idén Sosó csak egy napra lázasodott be a torokfájás mellé, így Hanna lett a másik dobogós a két nap lázzal, de hogy tutira ő legyen a nyerő,megdobott engem megdobta pár hányással is.
nade amitől az idei karácsony igazán toplistás szar lett, azok a kedves szüleink és rokonaink. idén Hannikának mindent lehetett, ütni-verni a nagyszülőket, ha valaki csak megpróbálkozott egy nemmel, és Hanni nekigyűrkőzött a hisztinek, mindenki rögtön engedett, volt akár szó a negyedik túrórudiról (amitől szegénykém alig tud kakálni, úgyhogy direkt kértük, inkább ne adjanak neki), vagy a sokadik óra babatévéről (na, ez anyám találmánya, ez piciknek való tévé, tényleg nincs benne semmi durvulás, de azért napi több óra tévének akkor sem örülök, ha nincsenek benne véres széklábak), ésatöbbi, ésatöbbi.
persze ilyen háttérrel ha valamit nem engedtem meg a gyereknek, jött az anya nem kell, menj már innen, ütés, rúgás, hisztéria ezerrel - a tegnapi taxi-utunk a reptérről fél óra őrjöngéssé fajult, mert amikor már az autópályán gurultunk, kis kincsem kitalálta, hogy ne én üljek mellette, hanem az apja, és mit tesz isten, nem történt semmi változás a felállásban (felülésben).
de szerencsére a lányunkról kiderült, hogy igazán szerény (egy játékkal is boldog lett volna, sőt, igazából a többivel nem is nagyon tudott mit kezdeni, annyira lekötötte az első kibontott játék), ha ez eddig a karácsonyfa-vásárlásnál nem derült volna ki, meg hogy felismeri már a közlekedési táblákat (ide nem lehet behajtani), illetve hogy nem igazán szociális (ordenáré hisztériát csapott az állatkerti játszóházban, amikor odajött hozzá egy korabeli kislány játszani, nem is tudtam vele mit csinálni, csak felkaptam a vállamra, hogy megyünk haza, valamint a gyerekes biorobot bulin vagy rajtam lógott, vagy egy felnőttel játszott).
viszont abból kifolyólag, hogy Hanni napokat töltött el a nagyszülőknél, irtó sok szabad esténk volt, amit aztán nem is mindig sikerült kihasználni (lásd szilveszter este). szóval így néztük meg a legutóbbi harrypottert, Vivivel az Aranyhaj és a nagy gubancot. találkoztunk Monával (na ide persze jött Hanni is, de jól elvolt a sörözőben), voltunk Bali-bulin, meg Detti-bulin, meg vacsorázni Fesóékkal, megnéztük Juditék új lakását.
Hannival felültünk a fogaskerekűre, a gyermekvasútra, a földalattira és a metróra, voltunk két játszóházban is, szóval volt program rendesen. sajnos Veráék kimaradtak, de talán jobb is így, Áron még ici-pici, alig egy hónapos, nem lett volna jó ráakasztani ezt a hányós lázas kórságot.
pártoltam Hanni ötletét, hogy a lehető legkisebb fenyőt vigyük
szerencsére a még Karlsruhéből a vízipálmára és a jukkára aggatott kis fadíszek meg a tízizzós karacsányfa-égő pont a húszcentis fácskára passzoltak. aplikáltunk rá még az utazás előtt utolsó pillanatban megsütött mézeskalácsot is - Sosó utált is érte, mire megjött a munkából, Hannival összegyúrtuk a tésztát (őröltem bele szegfűszeget meg kardamomot, meg kevertem bele őrölt ánizst, fahéjat meg szerecsendiót, isteni kombináció lett), aztán leléptem az intézeti karácsonyi bulira, ők meg egész este nyújtottak, szaggattak, kentek és sütöttek. mondjuk az sokat dobott a dolgon, hogy Hanni irtó lelkes volt, és baromi ügyes is, úgyhogy az egy kiló lisztből készült tésztát végig együtt dolgozták fel.
idén szerencsére majdnem mindent ajándékot neten rendeltünk meg, és a szülőkhöz küldettünk, szóval a csomagolás csak hazafele jövet volt gond (plusz egy táska).
a háromnapos balaton-közeli pihenő jó szuper volt, bár az utolsó esténk nem úgy alakult, ahogy terveztük. Krisztiék Párizsban ragadtak Kanadából hazafele jövet, és a második ott töltött nap éjszakáján megcsíptek egy prágai repülőt, úgyhogy hétfő éjjel Sosó szépen felvitt Pestre, aztán beült Laci apjával az autóba, és kifurikázott Prágába, aztán meg Krisztiékkel vissza Pestre.
idén Sosó csak egy napra lázasodott be a torokfájás mellé, így Hanna lett a másik dobogós a két nap lázzal, de hogy tutira ő legyen a nyerő,
nade amitől az idei karácsony igazán toplistás szar lett, azok a kedves szüleink és rokonaink. idén Hannikának mindent lehetett, ütni-verni a nagyszülőket, ha valaki csak megpróbálkozott egy nemmel, és Hanni nekigyűrkőzött a hisztinek, mindenki rögtön engedett, volt akár szó a negyedik túrórudiról (amitől szegénykém alig tud kakálni, úgyhogy direkt kértük, inkább ne adjanak neki), vagy a sokadik óra babatévéről (na, ez anyám találmánya, ez piciknek való tévé, tényleg nincs benne semmi durvulás, de azért napi több óra tévének akkor sem örülök, ha nincsenek benne véres széklábak), ésatöbbi, ésatöbbi.
persze ilyen háttérrel ha valamit nem engedtem meg a gyereknek, jött az anya nem kell, menj már innen, ütés, rúgás, hisztéria ezerrel - a tegnapi taxi-utunk a reptérről fél óra őrjöngéssé fajult, mert amikor már az autópályán gurultunk, kis kincsem kitalálta, hogy ne én üljek mellette, hanem az apja, és mit tesz isten, nem történt semmi változás a felállásban (felülésben).
de szerencsére a lányunkról kiderült, hogy igazán szerény (egy játékkal is boldog lett volna, sőt, igazából a többivel nem is nagyon tudott mit kezdeni, annyira lekötötte az első kibontott játék), ha ez eddig a karácsonyfa-vásárlásnál nem derült volna ki, meg hogy felismeri már a közlekedési táblákat (ide nem lehet behajtani), illetve hogy nem igazán szociális (ordenáré hisztériát csapott az állatkerti játszóházban, amikor odajött hozzá egy korabeli kislány játszani, nem is tudtam vele mit csinálni, csak felkaptam a vállamra, hogy megyünk haza, valamint a gyerekes biorobot bulin vagy rajtam lógott, vagy egy felnőttel játszott).
viszont abból kifolyólag, hogy Hanni napokat töltött el a nagyszülőknél, irtó sok szabad esténk volt, amit aztán nem is mindig sikerült kihasználni (lásd szilveszter este). szóval így néztük meg a legutóbbi harrypottert, Vivivel az Aranyhaj és a nagy gubancot. találkoztunk Monával (na ide persze jött Hanni is, de jól elvolt a sörözőben), voltunk Bali-bulin, meg Detti-bulin, meg vacsorázni Fesóékkal, megnéztük Juditék új lakását.
Hannival felültünk a fogaskerekűre, a gyermekvasútra, a földalattira és a metróra, voltunk két játszóházban is, szóval volt program rendesen. sajnos Veráék kimaradtak, de talán jobb is így, Áron még ici-pici, alig egy hónapos, nem lett volna jó ráakasztani ezt a hányós lázas kórságot.
csütörtök, december 30, 2010
Anyád
Tegnap Hanna anyáméknál aludt. Ott akart aludni. Csak délután mentünk érte, és úgy volt, hogy én kapok egy szabad estét, hogy elmenjünk Vivivel moziba és aztán meg a többiekkel pizzázni, Sosó meg megy Hannával a szüleihez aludni. Elhúzták a készülődést, így mi Viviel előbb léptünk le, így aztán Sosónak úgy kellett Hannát a nagyanyjáról lehámoznia egy teátrális nagyjelenet keretein belül - az utóbbi hétben amúgy is olyanok vagyunk, mint egy hisztérikus mediterrán nagycsalád.
Mozi után hamburgereztünk egyet Viviel, mert úgy szédültünk a 3D-től, hogy le kellett ülni, majd a metróztunk haza. Apám eljött értünk a Nagyvárad térre, hogy onnan már ő vigye haza Vivit, de engem nem akart elvinni a Tökölyre. Anyám miatt.
Anyám miatt - visszhangzott értetlenül a fejemben egész úton. Hogy jön ez ide? Miért éppen miatta?
Aztán késő este szépen beúszott a múlt, előjött minden, amit sikerült elnyomni, besöpörni a szőnyeg alá.
Anyai nagyanyám állítólag szólt előre: - Gyurcsik, te jobbat érdemelsz -, de apám nem hallgatott rá. Gondolom anyám első hisztérikus kirohanása után meg is bánta. Sokszor nem lehetett tudni, mi váltja ki a csillapíthatatlan rohamokat, amikor is csak egyre jobban hergelte bele magát a hüjeségeibe. Ilyenkor nem hallott meg egyetlen érvet sem, sőt csak egyre jobban felbőszült, ha valaki "neki ellent mondott". Egy órás volt egy ilyen legalább, néha csapkodott meg edényt tört, sokszor belerugott a kutyába. Juli szép lassan megszabadult a vonatsineitől, mert őt azzal verte. Én csak egy verésre emlékszem, de az emlékezetes is volt: a kutya pórázával vert meg az ágyamban, mert nem ettem a kicsit odaégett vacsorából.
Apám egyszer visszakézből megpofozta, olyan visítást anyámtól sosem hallottunk, és utána hónapokig terrorizálta apámat. Ami nem volt szokatlan, neki szólt egyébként is a legtöbb jelenet. Ha apu kiküldetésbe ment, sokszor nem volt hajlandó beengedni a lakásba, az ajtón keresztül ordított, hogy - Menj vissza a kurvádhoz!
Ilyenkor csak Juliban volt annyi mersz, hogy a viharcsendben kilopódzzon, és beengedje aput.
Egy idő után csak mosolyogtunk a nekünk szánt kurvaanyádokon.
Sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer csak megjelenik az igazi anyukám, aki szeret, vagy hogy anyám a buszon hazafele jövet szörnyethal egy balesetben, de persze ilyenkor olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy az ablakból néztem, mikor jön már.
Apám volt mindig is az, aki nem vesztette el a fejét, akivel lehetett beszélni bármiről, aki nem felejtett el bemenni a szülőire, aki este bebújt az ágyba, és mese közben elaludt mellettem. Hozzá oda lehetett bújni a nagyágyban, addig míg anyám meg nem gyanúsította, hogy molesztál. Ezután nálunk hiánycikk volt az ölelés. Mint egy mazohista kutya, néha anyám ölébe kéreckedtem, hogy nézze meg, van-e tetű a hajamban, ilyenkor simogatva matatott a fejemen.
Amikor Erzsébetről beköltöztünk a belvárosba, mintha enyhültek volna anyám rohamai, már csak ordibált, de ha az ember nem reagált, viszonylag hamar lecsengett az egész, talán mert rájött, hogy napi egy-két sör hatásosan letompiíja. Cserébe Julinák az otthoni lelki terror és a gimi utáni költözés, barátoktól való elszakadás megtette a hatását. Kihasználták azok a pitiáner telefonautomata-feltörők, akikkel összehaverkodott és akiket a lakásunkban fürdetett, etetett. Ő vitte őket mindenhova apám kocsijával (volt olyan, hogy kiállt a harmadikon az ablakba, és úgy fenyegetőzött, hogy ha nem adják oda a skodát, kiugrik az ablakon). Ráadásul az ágya alá rejtettek egy pisztolyt, emiatt meg a fuvarok miatt bűnrészességgel vádolták. Nem emlékszem, mennyit volt előzetesben Veszprémben a női börtönben, de egy fél évet legalább.
Azóta is keresi a helyét meg a párját.
Persze vannak jó emlékek is, nevetős napok, vicces sztorik, de ezek sosem tudták elnyomni azt a tudat alatti állandó félelnet attól, hogy mikor mondok vagy csinálok olyat, amitől kiborul.
Na, úgy hirtelen ennyi minden zúdult rám, és csak folynak azóta is a könnyeim.
Na és ezek után talán nem csoda, ha nem tudom hova rakni azt, hogy Hanna és anyám között van valami hihetetlen kapocs, irtora szeretik egymást, ragaszkodnak egymáshoz. Talán mert csak rövid ideig vannak mindig együtt, talán anyám talált végre valakit, akit feltétel nélkül szerethet, vagy esetleg rajta éli ki azt, amit velünk elmulasztott, nem tudom.
De talán nem is kell tudom.
Mozi után hamburgereztünk egyet Viviel, mert úgy szédültünk a 3D-től, hogy le kellett ülni, majd a metróztunk haza. Apám eljött értünk a Nagyvárad térre, hogy onnan már ő vigye haza Vivit, de engem nem akart elvinni a Tökölyre. Anyám miatt.
Anyám miatt - visszhangzott értetlenül a fejemben egész úton. Hogy jön ez ide? Miért éppen miatta?
Aztán késő este szépen beúszott a múlt, előjött minden, amit sikerült elnyomni, besöpörni a szőnyeg alá.
Anyai nagyanyám állítólag szólt előre: - Gyurcsik, te jobbat érdemelsz -, de apám nem hallgatott rá. Gondolom anyám első hisztérikus kirohanása után meg is bánta. Sokszor nem lehetett tudni, mi váltja ki a csillapíthatatlan rohamokat, amikor is csak egyre jobban hergelte bele magát a hüjeségeibe. Ilyenkor nem hallott meg egyetlen érvet sem, sőt csak egyre jobban felbőszült, ha valaki "neki ellent mondott". Egy órás volt egy ilyen legalább, néha csapkodott meg edényt tört, sokszor belerugott a kutyába. Juli szép lassan megszabadult a vonatsineitől, mert őt azzal verte. Én csak egy verésre emlékszem, de az emlékezetes is volt: a kutya pórázával vert meg az ágyamban, mert nem ettem a kicsit odaégett vacsorából.
Apám egyszer visszakézből megpofozta, olyan visítást anyámtól sosem hallottunk, és utána hónapokig terrorizálta apámat. Ami nem volt szokatlan, neki szólt egyébként is a legtöbb jelenet. Ha apu kiküldetésbe ment, sokszor nem volt hajlandó beengedni a lakásba, az ajtón keresztül ordított, hogy - Menj vissza a kurvádhoz!
Ilyenkor csak Juliban volt annyi mersz, hogy a viharcsendben kilopódzzon, és beengedje aput.
Egy idő után csak mosolyogtunk a nekünk szánt kurvaanyádokon.
Sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer csak megjelenik az igazi anyukám, aki szeret, vagy hogy anyám a buszon hazafele jövet szörnyethal egy balesetben, de persze ilyenkor olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy az ablakból néztem, mikor jön már.
Apám volt mindig is az, aki nem vesztette el a fejét, akivel lehetett beszélni bármiről, aki nem felejtett el bemenni a szülőire, aki este bebújt az ágyba, és mese közben elaludt mellettem. Hozzá oda lehetett bújni a nagyágyban, addig míg anyám meg nem gyanúsította, hogy molesztál. Ezután nálunk hiánycikk volt az ölelés. Mint egy mazohista kutya, néha anyám ölébe kéreckedtem, hogy nézze meg, van-e tetű a hajamban, ilyenkor simogatva matatott a fejemen.
Amikor Erzsébetről beköltöztünk a belvárosba, mintha enyhültek volna anyám rohamai, már csak ordibált, de ha az ember nem reagált, viszonylag hamar lecsengett az egész, talán mert rájött, hogy napi egy-két sör hatásosan letompiíja. Cserébe Julinák az otthoni lelki terror és a gimi utáni költözés, barátoktól való elszakadás megtette a hatását. Kihasználták azok a pitiáner telefonautomata-feltörők, akikkel összehaverkodott és akiket a lakásunkban fürdetett, etetett. Ő vitte őket mindenhova apám kocsijával (volt olyan, hogy kiállt a harmadikon az ablakba, és úgy fenyegetőzött, hogy ha nem adják oda a skodát, kiugrik az ablakon). Ráadásul az ágya alá rejtettek egy pisztolyt, emiatt meg a fuvarok miatt bűnrészességgel vádolták. Nem emlékszem, mennyit volt előzetesben Veszprémben a női börtönben, de egy fél évet legalább.
Azóta is keresi a helyét meg a párját.
Persze vannak jó emlékek is, nevetős napok, vicces sztorik, de ezek sosem tudták elnyomni azt a tudat alatti állandó félelnet attól, hogy mikor mondok vagy csinálok olyat, amitől kiborul.
Na, úgy hirtelen ennyi minden zúdult rám, és csak folynak azóta is a könnyeim.
Na és ezek után talán nem csoda, ha nem tudom hova rakni azt, hogy Hanna és anyám között van valami hihetetlen kapocs, irtora szeretik egymást, ragaszkodnak egymáshoz. Talán mert csak rövid ideig vannak mindig együtt, talán anyám talált végre valakit, akit feltétel nélkül szerethet, vagy esetleg rajta éli ki azt, amit velünk elmulasztott, nem tudom.
De talán nem is kell tudom.
szombat, december 25, 2010
Sztrájk
Rugdos, örjöng, ordibál.
Ki van borulva tőlem, ha családozunk, mindenki más kell, csak én ne legyek ott. Világvége van, ha betűröm a trikóját a gatyába, vagy ha csak mellé állok, netán megsimogatom.
Alapból is apás volt az utóbbi pár hétben, de ez most nagyon eldurvult.
Lassan, de biztosan kiborít...
Asszem felmondok, anyára nincs szüksége a lányomnak.
Boldog karácsonyt!
Ki van borulva tőlem, ha családozunk, mindenki más kell, csak én ne legyek ott. Világvége van, ha betűröm a trikóját a gatyába, vagy ha csak mellé állok, netán megsimogatom.
Alapból is apás volt az utóbbi pár hétben, de ez most nagyon eldurvult.
Lassan, de biztosan kiborít...
Asszem felmondok, anyára nincs szüksége a lányomnak.
Boldog karácsonyt!
hétfő, december 20, 2010
A jól megérdemelt...
Na szóval megérkeztünk Pestre, anyuéknál leraktuk a cuccot meg a gyereket, és leléptünk Keszthely-kertváros és Hévíz között félúton lévő Dobogómajorba, ahol anyuéknak üdülési joguk van erre a hétre egy szuper apartmanban. Szauna, uszoda, tévé, újság, gagyi mozi, séta a hóban, fagyott Balaton napsütésben, hmm, nemrossz, nemrossz. Ja, és még egy masszázsra is befizettem magam.
Holnap aztán cserélünk az ősökkel, a háromnapos unokázás után jól fog esni nekik is egy kis pihi.
Holnap aztán cserélünk az ősökkel, a háromnapos unokázás után jól fog esni nekik is egy kis pihi.
paraván-para
Az utazás kaotikus volt, egy nagyot húztunk a szopókalapból, mert az egyes és kettes terminált lezárták, és nekünk hiába csak a csomagot kellett volna beadnunk a kettesen, a rendőrség parafa paravánokkal lezárta azt, mert a pénteki utasoktól szombat délelőtt az már megtelt. Persze ezt az infót úgy kellett kicsikarni egy ide-oda rohangáló káelemes nőtől. De Sosót nem abból a fából faragták, hogy szó nélkül végigállja azt az egyre csak növő tömegoszlopot, ami a röpke 10 perces sétaútnyi részen feltorlódott. Lementünk az érkezéshez, alul előrementünk a kettes terminálhoz, megtaláltuk a lépcsőt, ami nem volt lezárva - nem úgy mint a lift és a mozgólépcső, felmentünk, és beleütköztünk a parafalakba. Itt lecövekeltünk, piszok nagy mázlinkra pont ott, ahol egy nő időnként kikukucskált. Amikor éppen egy babakocsis nőt engedett be meg aztán az egész családját, felkaptuk Hannát meg a cuccokat, és hozzájuk csatlakoztunk. Innentől már ment minden, mint a karikacsapás. A gépet kevesen érték el azok közül, akik pont arra vettek jegyet, úgyhogy a péntekiek közül felpakolták a kínai nyugdíjas turistacsoportot, akik aztán nagyon viccesen, még felszállás és leszállás közben is, fel-felpattogtak meg egymással trécseltek a folyosón, meg pár elcsigázott magyart, köztük SzárazPétert a Csépé-laborból. Ő Torontóban dolgozik most, akárcsak Eszter, és a péntek éjszakát egy checkin pult bőröndmérlegén töltötte - elmondása szerint akárhányszor felébredt, a retinájába égett, hogy hány kiló. Az, hogy Ferihegyet lezárták a havazás miatt, és kerozin-hiány miatt Bécsben leszálltunk egy órára, csak hab volt a tortán.