Már nem vagyok feldobott, és már nem vagyok ideges sem. Most el tudom mesélni a tegnapot.
Hétfőre virradóra éjjel felébredtem, mert annyira ideges voltam. Féltem a tegnapi megbeszéléstől. Reggel kifogások után kutakodtam, miért is nem tudok semmiképpen se bemenni.
Aztán összeszedtem magam, és már fél kilencre beértem. Senkinek nem volt eleve jó napja. Foleg Eszternek nem. És pont o kapta a legnagyobb pofont Póktól. Hogy most már ideje elkezdenie dolgozni. Meg hogy hallotta, túl sok társadalmi életet élünk, és hogy senki sem dolgozik a laborban.
Kikérem magamnak. Eszternek meg főleg.
Ma elhatároztuk, hogy veszünk egy digicam-ot, és minden nap csinálunk képet arról, hogy mit csinálunk itt benn. És elküldjük neki. Hogy lássa. Mert hogy o nincs benn soha.
Aztán a tegnapi intézeti beszámoló, az tisztára olyan volt, mintha csak neki szólnának az intelmek, utalások, poénok. Durva volt.

Este Judittal szemle.
Hurrá itt a nyár. Hagyjuk.
Jött egy busz. Ha leszámítom Johannát, akkor állati jó, imádom. Főleg a Bodót. A cipős is isteni. És pirszingesmárk hangfalat cipet. És gesztipéter zupermennel ott ül tőlünk egy köpésre :)