MEGLEPETÉS!
Kevés olyan dolog van, aminek a puszta léte ennyire fel tud dobni.
Ilyen az a pillanat, amikor reggel kinyitom a szemem, és az ágyból rálátok a szemközti ház havas háztetőjére.
De ilyen a tavaszi melengető napsütés, amikor az ember legszívesebben lehunyja a szemét és odatartja az arcát az illatos fénybe.
Ilyen a frézia, a maga illatozó kis mivoltában.
Ilyen az erdei talaj melege a hátamon, avar- és gombaillata az orromban.
Ilyen egy fakéreg langyos simasága vagy érdessége a kezemen, a patak hidege a meztelen lábamon.
Ilyen a fény és árnyék, a hideg és meleg pajkos játéka.
Ilyen a savanyú, de valahol mégis egy kicsit édes gyümölcs íze a számban.
Ilyenkor minden keserűség nélküli öröm futkos át rajtam.