Most lemenjek, vagy visszamenjek?
Istenem, vannak emberek, akiknek komolyan ez a legnagyobb problémájuk, hogy a félemeleten álldogálva ezen töprengjenek.
Naná, hogy egyik fax sem működött, naná, pont akkor, amikor szívességet kértem tőle, hogy küldje át az árajánlatot a PCR-gépre (mert mi is ugyanolyat néztünk ki, csak szartak idáig a fejünkre, és nem válaszoltak), és perszehogy idegbeteg, mert két naptól már besokall, és az agyára megyek, és naná, hogy ma van az árajánlat uccsó határideje, és naná, hogy miattam lesz, hogy nem veszünk semmit, mert megint én nem intézkedtem időben.
Naná, hogy ez a nap is úgy szar ahogy van.
És naná, hogy a laborban munka közben jön rám a bőghetnék, és hiába nyugtatom magam, nembőgünk, nembőgünk, naná, hogy Sredi visszakézből rákérdez: Éva, why are your eyes so red?
Még szerencse, hogy ráfoghatom a propanolra meg a fenolos TRI-reagensre, meg a jól bevált allergiára.
Igen, a nincskedvem-feladat, a megkellcsinálni-biokémiai kísérlet napja van ma.
Igen, ma erőszakolom meg az agyamat.
És ma este megyek egy nemértemmiért vacsorára.
És ma éjszaka halt meg Vera nagyija a kórházban. Csonttöréssel vitték be, csak elfelejtettek ránézni éjszaka, kijött az infúziója, és megállt a szíve.