Helyzetjelentés: emóció-depléció. Mondhatnánk rezignáltságnak is.
Érdeklődve veszem észre, hogy a mondóka működik, vagyis nem akasztanak ki azok a napok sem, amikor tucat olyan dolog történik, amiktől egyenként totál magam alá kerültem régebben.
Nem akadtam ki tegnap pl. amikor semmi nem jött ki a PCR-re, kétnapi munkám lett megint semmibe, amikor negyed nyolckor sem volt Bali sehol, pedig hétre beszéltük meg, és majd bepisiltem, mire odaértem, amikor anyám elkezdte a szokásos szövegét, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Most a racionális van soron. Vagy inkább a fásult biorobot. Nehéz kibillenteni hűvös unottságából. De tegnap este mégiscsak sikerült egy jófajta, őszinte, már-már felemelő beszélgetést kicsiholni belőle.
Tegnap este a Picasso kalandjai után Bali is beavatódott. Ő is törzsvendég lett, habár nagyon játszotta a díjét. Kicsit túl is. De sikerült rávenni Zolit, hogy szerda este...., nade erről inkább majd máskor. Elég annyi, hogy megkérdeztem, Bali játszott, és mindenre hajlandóak.