Nem megy.
Nem tudok lelkesedni. Egy eszméért, egy célért, a munkámért, bármely pasiért, bármiért.
Lógok a szeren. Csak úgy. De ez is irtóra fáraszt.
Valami nagyot kéne aludni.
Várom a tavaszt, amikor csak úgy felpattanhatok a kis görlswinnre, és aztán irány a nagyvilág. Idén nem fogom hagyni, hogy az idő kihúzza a lábam alól a terveimet. Nem. Komolyan megcsinálom azokat a túrákat, amiket majd most kinézek újra. Hú, de jók lesznek azok, de nagyon várom már. Kifeküdni egy napos rétre, almát enni sajttal, nincs is annál finomabb.
Mondtam már, hogy a hated-top-3ban a várakozás abszolút benne van?