Papucs, köpeny, bögre, mosoly, jókedv, munka. Ezek vannak, varnak.
Hely nincsen, ahol.
Mar megint feleslegesnek, illetve nyomulósnak, rámenősnek erzem magam.
Mintha minden egyes lépesért egy hatalmas falat kellene ledöntenem.
És erre abszolút hajlandó vagyok, ha megéri (nem hiába vagyok kos). De ha nem, elmegy az életkedvem is. Mint pl ma is.

Ma este megint bibliothek. Megint Balival. Mint tegnap. Előtte azonban tarhonya-parti. Oo, idő van, rohanok kolbászt venni....