Elszóltam magam. Expasi tegnap reggel betoppant az órára, kezén egy hatalmas, egészujjas, karomban végződő gyűrű. Azt hittem elröhögöm magam a piszokjó, érdekes, tagoltan előadott RhoGAP-os előadáson (made by Dr. Jeffrey Settleman), amin az egész élettan (konczos kivételével) megjelent. Vicces, hogy Bali is pont ezekre gerjedt a sohoi metal-ékszerésznél....
Nem értem magam, a négy (öt, hat,...) évvel ezelőtti önmagam. Mindegy, vége, ez már a múlté.

Program: mint hétfőn, kaja után Múzeum Nusival. Komolyan mondom, ez a hét vagy három évvel visszarepít a régi szép egyetemi napokba.

Liget, napsütés, napfürdőző emberek, önfeledten rohangáló kutyák, sétáló párocskák.
Apám hamiskásan mosolyog: - Múltkor anyád kutatott nálad, és talált valamit. Zavartan és értetlenül hoztott ki nekem egy dobozt, amihez volt még két elem is csatolva. Mikor elmagyaráztam neki, mi ez (na én ekkor kezdtem el hihetetlenül nevetni. anyám és a dildó. tisztára csehszlovák családi népnevelő kabaré.) Még mindig zavartan azon morfondírozott, hogy szerencsétlen gyerek (azaz én) vette ezt magának, vagy attól az idióta barátnőjétől (Judit) kapta. Meg hogy miért ilyen nagyot.... - Apámból akkor pattan ki a röhögés,amikor elmesélem, hogy expasi adta nekem ajándékba. Mondhatjuk, hogy csak ez maradt belőle. :)

Úgy tűnik, csak a srác csinálja, ő nem. A tegnapi fejlemények: Tibi (exférj, a gyerek apja) megfenyegette őt, hogy a gyámügyhöz fordul, ha nem rakja ki a srácot. Kemény dió, de tényleg a lehető legjobb döntés. Majd elválik, mi lesz.

Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. A megválasztott önkormányzati képviselőnk az, intézkedett a ház ügyében, és rajtam keresztül üzen apámnak.
Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. - Szia Évi. Otthon vagy? Mert akkor tovább tudunk beszélni. - mondja Erbé Leidenből. Pár percig azt sem tudom, mit mondjak, annyira meglep, hogy felhívott, annyira jó hallani a hangját. Viszlát júliusban. Leidenben. Aztán meg augusztusban. Pesten. Akkor aztán, igérem, megyünk a Múzeumba, a Kisgildébe, a Platánosba, a Rácba, a Szimplába, a WB-ba, és mindent, de mindent bepótolunk!