Tömik az agyamat. Egy hétig intenzíven. Na jó, sok újat tegnap ugyan nem hallottunk, hacsak nem az élettani hátterekről. Te tudtad azt pl, hogy a keserű íznek legalább ezer receptora van, mindegyik más ízmolekulát ismer fel, de mind az ezer kifejeződik az összes keserűt érző sejten? Ezeket szeretem, ezek fincsik (hamár dzsémiolivér is használja, használhatom én is, nem?).
A beígért gyakorlat elmarad, majd szerdán meg csütörtökön veszik csak el a délutánunkat.
A megszokott péhádé-kurzus-arcok, egy-két ismeretlen lézeng csupán. Expasi meggondolta magát, mégsem jön, pedig a lista szerint jelentkezett. Jobb ez így. Nusi kérdőn néz, én meg a múzeumban válaszolok. Fejbeszállunk, megbeszélünk, istenem, semmit nem változott. Nincs igazad bébé, Nusi ugyanolyan, ezek szerint te változol. Mondjuk ezt tudod is...
Így is korán végzünk. Még süt a nap, hívogat a liget, de valami miatt a Toldinál kötök ki. Sajnos visszafordíthatatlan. Jegyszedő srác rámnéz, egyedül? - kérdezi, - durva, ugye tudod? Tudom, - legyintek - hallottam róla. Ezt azért nem gondoltam volna. Ezt nem. Anyám.