ide fogom majd leírni azt a sok mindent, ami csütörtök óta történt
majd délután, az egésznapos, egészhetes kurzus után
meg majd ha megnyugodtam, és nem remeg a kezem, és össze tudom szedni magam meg a gondolataim

Vasárnap
Tizenegykor összeszedetlenül, mackónaciban, gólyatáboros pólóban lézengek a nagyszobában (még jó, hogy fogat azért mostam), amikor megjelenik HorváthSzilárd a kislányával, meg az egyik kollegájával. Kezet rázunk, majd bebújok rendetlen kis kuckómba, Vivit kicsalogatom a szekrényből (nem szereti a vendégeket), és elhatározom, hogy mosmáraztántélleg rendet rakok.
A zero7 kivételesen nem akaszt ki, irtó jól lehet rá takarítani.
Ragyog a nap, irány a bicikli, irány a Tabán.
Véletlen? Nem tudom. De tény, hogy összefutunk Sárával, aki elvezet Annához, Zozóhoz és Bébéhez. Anima, Másfél, majd Annánál Zozó-kaja. Isteni.
Hazafele Bébé kormányoz, én hátul ülök, és vigyorgok a kivilágított várra, a városra, meg a gyönyörű kék égre, miközben suhanunk az Erzsébet-híd felé.
Otthon aztán jött az idegzuhany....

Szombat
Good morning sunshine, the earth says hello
Napfény, körtike, ujjas és odvas keltike, pettyegetett tüdőfű, virágzó rókasás, valami sárga virág, széttaposott ganéjtúró, fülbedongóló döngicse, hívogató és megtévesztő gombaillat. Tavaszi erdő szombat délelőtt.
Már megint csak nekem veszünk ruhát, olcsót ugyan, mert nincs pofám drágát nézni, mégiscsak anyám ruhapénzét kell elkölteni, nem az enyémet.
Zsófi ír: Batyesz nyolckor. Az esti program végülis Juditék kontra Zsófiék. Hol ide (Palotai, Infra, Szupermen), hol oda (Dubcity) csapódom. Aztán valahogy az alagút tetején kötünk ki, bámulva a körbe-körbe cikázó fényeket, a kékben, sárgában, majd pirosban cikázó Lánchidat. Imádlak, Budapest, te gyönyörű.

Péntek
Viszlát hínárhumusz, félcentis zöldbalga, aranyhalszar (ez olyanszép, mint a sellőfing, avagy sellőszellő)!
Randi Bébével. Na jó, nem randi, mert a vizitúra óta régi haver vagyok, hálistennek nem vagyok neki nő. Irtó édes beszélgetős este. Bambi a Csacsiban, körbenézés a könyvtárban, majd Lafuente az Urániában. - Bemenjünk? Á ne. De mégis! - így surrantunk be jegy nélkül a Boldog születésnapotra, ami végülis egy nagyon mókás film. Ismét előjön a közös, összemosolygós, huncut hullámhossz, gyorsan lefixálunk pár közös programot. Hogy elmúljon Bébé öregedés-parája.

Csütörtök
Ingyenkaja a péhádé-konferencián, ahol mosolyogva és flegmán mondom mindenkinek: - nem én nem adok elő, én csak az istenihortobágyi palancsita miatt jöttem, meg Zsófit összeszedni.
Mátrix és Roncsfilm a Könyvtárban. Házi feladat: miért építenek a hódok gátat?