Szóval Pista telefonált anyámnak. Hogy aggódnak. El is mondja miért.
Jézusom.
Le kell ülnöm.
Nem, ugye nem?!
Ez iszonyat.
Sajnos mindent összerakva azt kell mondanom, így összeáll a kép. Sajnos igaznak kell lennie, mert így érthető minden. Az, hogy elhanyagolja Vivit, a lakást, az ahogy mostanában kinéz, az, hogy hova megy az a kiba sok pénz, amit emberektől kölcsönkér, de sosem ad vissza (és ez mostanában irtóra bedurvult). Jézusom.
Az még kérdés, hogy tényleg ő is, vagy csak a srác. Meg hogy mi mi a fenét tudunk csinálni. Mit lehet tenni ilyenkor? Segítség, kihúzták alólam a padlót.
Megadurva. Sose gondoltam volna, hogy egyszercsak én is belekerülök egy tipikus filmes sztoriba, tehetetlenül, értetlenül, kétségbeesve.