undoritó vagyok, köphetsz
Édes, ahogy provokál. Nem, most már csakazértsem reagálok.
Le kell, hogy írjam ezeket a köröket, mert annyira szépek, annyira tipikusak. Megvan a jól bevált koreográfiájuk, működési rendjük. (Aztán nehogy megsértődj ezen, nem nevetlek én ki, csak rajtad röhögök :)
Először van a csönd. Nem, nem is. Először van az, hogy nemet mond azokra a programokra, amit én ajánlok, mert besokall tőlem. Utána néma csönd. Aztán jön 1-2 vicces vagy tájékoztató, vagy programajánló körímél, amit én is megkapok. Aztán már szűkül a kör, ilyenkor már csak mondjuk két vagy három ember kapja meg rajtam kívül a leveleket, ezután jöhetnek a csak nekem szólók, a szólók. Kábé ilyenkor szoktunk találkozni is. Egy vagy két míting után bemondja az elegemvant, és kezdődik minden előlről.
A mi kis heti programunk. Szép nem?
És most az van, hogy itt ülök, és vigyorgok rajta.
Hétfő reggel írt sms-t, felhívtam, mert lusta voltam bepötyögni a választ, meg hogy megtudjam, ő is visszamondja-e a bicajozást. Leszerelt, jólvan. Azóta ír íméleket (lásd fenn). Azóta részemről no reaction. Kivéve a tegnap esti sms-t az antikvárium elől. Mára már bedurvult, azt hiszi sért az, amit ír. Nem, cica, egyrészt nem vagyok budai, kettő nem vagyok liba, három, igen, eltaláltad, azt szeretném, hogy úgy dugjanak meg, hogy közben a lábfejem a tarkóm mögött van. :)