Tegnap a G-fehérjés gyakorlat után, kaja előtt eszembe jutott otthon nihizáló apámra rácsörögni. 1 óra volt, és még mindig nem evett. Cukros létére ez öreg hiba. Kérdeztem, hozzak-e valamit, mire nagy nehezen rábeszléltem egy főzelékre. Vittem tökfőzeléket, petrezselymes krumplit, rántott tököt meg rántott karfiolt, de mindegyikre csak húzta a száját. Bezzeg a túrós és meggyes pite felvillanyozta. Vén kujon:) Mondjuk biztos én is arra startoltam volna rá, ha évek óta nem ettem volna rendes cukrászsütit. Még szerencse, hogy valami a Dobutca felé húzott, és észrevettem a nemrég nyílt diabetikus cukrászdát...
Kettőkör aztán rájöttem, hogy még mindig kiba. fáradt vagyok, és különben sem lesz benn senki négy után, akkor meg minek bumlizzak ki kőbányára, így hát fogtuk magunkat és elkezdtük visszapakolni a könyveket a kisszobába. Találtunk 87-es PopPeriszkópot, benne C.C.Catch és Alphavill poszterrel, meg 74-es Magyar Ifjúságot, amiben van egy kép apámról meg nővéremről, ahogy esznek, profi propagandakép. Meg van még benne sok minden jó, majd ha lesz időm begépelem. Aztán jött az eső. Nem is emlékszem mikor aludtam ennyit délután. Hétközben meg pláne.