Nem voltam a Balcsin. De voltam a hajógyári meg a margit-szigeten, meg veresen, nem láttam a napfogyatkozást, de a sarki fényt sem, asszem ennyi, igen ennyi volt a hétvége.
Jaj, iszonyat jó volt a mokkacukkás buli, irtó finom, irtó édes, kellemes, jaj, nagyon jó. Kár, hogy nem sikerült Ferinek felvennie, pedig már hogy elképzeltem, milyen jól lehet rá gépelni, meg melózni. Hmm, na mindegy. Vicces volt, hogy ott volt Anna meg Zozó, Zozó marha édes volt, amikor bepörgött, és vadul ropta a táncát. Vicces volt, hogy Bébé is letolta a képét, csak valami (na vajon mi) nagyon beparáztatta, állandóan attól félt, hogy otthagyjuk egyedül, meg hogy nem engednek vissza a biztonságiak (akik teljesen jogosan ránk szóltak, hogy nem illik az ő padukon otthonról hozott sült csirkeszárnyakat enni zsömlével, hozzá pedig ebsik almalevét inni). Irtóra strammok voltunk Balival, négyig nyomtuk a bugit teljes gőzzel, de akkor aztán kidőltünk, mint a nyugdíjasok: Fáj a lábam, tropára ment a derekam, jaj nekem, stb. Nagy hévvel mentünk haza (javítok, normál hév volt, nem hiszem, hogy van nagyobb), szerencsére, mert irtó hideg volt.
Rajczy szülinapi bulija a csónakházban, hát az is jó móka volt, kár, hogy Judit nem tudott eljönni. Veráék összeszedtek az oktogonon, együtt brinyóztunk ki. Ott volt egy csomó ismerős, mókás volt velük találkozni, beszélgetni. Nagy élvezettel ittam a mindenkiből áradó irigykedést, amikor megkérdezték, mizujs, és én rájuk zúdítottam, hogy két év kréta. Jó dolog is az.