Zsír
Nem tudom, ki hogy van vele, de én ki nem állhatom a margarint. Tudom, hogy csak hűtő kinyit, doboz kivesz, kenyérre ráken, oszt viszlát, de...
Könyörgöm, hova tették a kedves kóstolók a jó ízlésüket, a belbecs iránti igényüket, amikor rábólintottak a gyártósoron várakozó prototípusra, hogy igen, mehet, jó lesz ez, fő a konzisztencia!?! Aztán persze a margarinlobby berobbantotta a koleszterin-hisztériát, ami, ugye, mint tudjuk, úgy faszság, ahogy kitalálták, mert hát ki hallott már olyat, hogy koleszterin nélkül szép az élet?
Szóval ki nem állhatom a margarint. Ez az állítása maga után vonja kenyérzabáló szép nemzetünk halált megvető kérdését: akkor meg mi kerül a kenyerem javára?
Vegyük például a vajat. Most minden kedves olvasó idézze fel a vajas óriáskifli ízét valahonnan a messzi-messzi általános iskolás lakótelepi reggelek emlékei közül, és meg ne próbálja elrontani ezt a kedves ízképet azzal, hogy hagyja előhozakodni a margarinos cafatzsömlét azokból a szürke tegnapokból. Idézzük fel az objektum létrehozásának bájos kis lépésit. Nincs is meghatóbb annál, ahogy a jól begyakorlott mozdulatsor életre kelti a világ legegyszerűbb ízharmóniáját: ahogy a nagy recés késsel hosszában szépen kettéhasítjuk a hatalmas, szép ívű enyhén sózott pékgyönyörményt, majd a kis recés vajazóval apró mikrotóm-imitáló mozdulatokkal legyalult, a nano-és mikrométeres tartományba eső, már az olvadásképességhez szükséges vastagságú vajszeletkéket szépen rádolgozzuk a puha matériára. Profi munkára van szükség ahhoz, hogy a kiflibél homogén maradjon, hogy ne képezzünk apró kis gyúrmányokat, illetve hogy a kenőanyag egyenletes felületet képezzen a bevonásra szánt felszínen, ám az ügyes kezek hamar ráállnak az adekvát mozdulatsorra.
Aztán ott van még ugye a zsír, mint kenyérre kenhető konzisztenciájú lipid jellegű készítmény. Hát, aki evett már disznózsírban sült hús zsírjával megkent kenyeret hússal, hagymával és a száj szélén kicsorgó levű paradicsommal, vagy libazsíros kenyeret kacsamájjal, azoknak asszem nem kell taglalnom a zsírban rejlő megannyi lehetőséget és csodát.
Hjaj.
Megéheztem.
Zsírhúst ide nekem, de rögtön!