Kutyának.
Kutyának, akivel szerda reggel összenéztünk.
Kutyának, aki tudta, hogy hiába, de tudta azt is, hogy ennél rosszabb már semmi sem lehet, ezért inkább csak lehajtotta bús fejét, oda a szakadt papucs mellé, és csak várt, várt, egész nap, még délután is, az esőben, amikor már kapott egy tálka tápot meg vizet.
Kutyának, akiért végül is eljött valaki.
Kutyának, akire csütörtök reggel csak a papucs meg a két tálka emlékeztetett.

Pokorny Szilárd
Medvék én is

szeretnék én is mint medvék
a medvéknek bőre szőrös
medvék a szeretik mézet
engedik szőrüket nőjön

medvék lenni én is nagyon
brummogni mint tél a kályha
aludni barlangban hosszú
lennék nem ember nem fájna