Élet. Érzés.
Nem, ez nem egy konkrét nap.
Ez úgy valamelyik.
Néhány.
Csak azért kell ide, mert... miért is?

Ma egyszerűen semmi sem működik. Nem érzem az ízeket, ennek következtében nem eszem és csak szükségből iszom, ... Itt ülök a vadiúj billentyűzetemmel, nem érzek mozgásokat, halott a világ, pedig le se vagyok törve, nincs rosszkedvem, aludtam is sokat, tiszta fejjel ébredtem...Egyszer csak merészeltem szembeszállni az érzelmeim ellem harcoló valósággránátokkal, és rájöttem, hiányzik Florisse. De utána meg arra jöttem rá, nem ő hiányzik, csak a szerelem, az érzés. Az elzárkózás lehetősége, a masina, amibe beledobálom szótlanul bánataimat és örömeimet, és pillanatok alatt minden megszűnik, aztán átvarázsolódik, hogy utána megnyugodhassak, örüljek csupán annak, hogy dobog és dobolja szívem, hogy élek, tökmindegy, miért. Nincs tökmindegy, ha nincs semmi, és ez a mai egy ilyen nap... És ezért ma nem fogok csinálni semmit, még berúgni sem, kétségtelenül kritikus állapot. Szünet van. Itt is, nekem is, nektek is ott. Én ugyanis ma nem gyakorlok semmilyen hatást, ma biztosan nem is gondol rám senki. Az érzés kellene, hogy homlokomon a bőr hátrahúzódtassék, és kivirágoztassa arcom, hogy szememnek színe és kisugárzása meghatározóvá tehesse hangulatom, hogy benne minden apró fénynyaláb, mint tükörből verődjön vissza. Ölelni szeretnék hosszan, tökéletesen üres fejjel.
Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás