"Bocs elfelejtettem ezt elküldeni, az Ingridet se hívtam fel, az egyetemre se íratkoztam be, nem megyek valszeg aStefánhoz, viszont nagyon jó lenne felmenni a hétvégén a várba enni egy krémest ha valamikor esetleg itthon leszel. Meg nagyon jó lenne gombászni menni is egyszer még az ősszel."
"Szerintem akkor találkozzunk szombaton. "
Szóval szombat délután, koraiőszi napsütés, Nusival mindketten szoknyában, kicsípve, várjuk hogy az a fránya öregúr felálljon végre az asztaltól, de nem, nem megy el, marad, sütteti magát a napon, amíg lehet, sőt, két fránya túrista némber leül mellé, így kénytelenek vagyunk bemenni a Ruszwurmba, és ott benn megenni a krémeseket.
Nézzük már meg, mi van a Galériában! - felkiálltással kerülünk be a Ludwigba, ahol a modern kínaiak sokkolnak le minket. Bitang jók, ötletesek, sokkolók, vagy szimplán arcramosolycsalók, a Duna hihetetlenük gyönyörű kék, a kedvünk meg egyszerűen frenetikus.

Este wb, sejgi a BugzInTheAtticból, előtte Negro. Veszedelmesek, kíméletlenek, de egyben viccesek is...
- Mennyit ittál, Évi? - néz rám cinkosan Nusi, pedig csak jó a zene, megmozgat...
Amikor már Nusiék után Baliék is lelépnek, egy lány áll elém: - Nem pörögnél velem egyet? - De, - mondom, és máris ott simizünk a parketten, mint az oviban, majd utána magyarázza Andi, hogy ez mindig feldobja, ha már kezd fáradni, vagy megy lefele a buli, de a barátnőjének alacsony a vérnyomása, és hamar rosszul lesz ettől, és eddig mindenki hülyének nézte itt, én vagyok az első, aki belement ebbe a bolondságba szó nélkül. Majd megismerem a barátnőt is, meg Zolit is, mindhárman Szolnokiak, és egy testvérpárnál alszanak itt Pesten, akiket Horvátországban ismertek meg....
Vicces este, na.