Szörnyen naív, vak és ostoba voltam a nyáron.
És erre csak akkor jöttem rá, amikor múltkor összefutottam Petivel a 6É-n.
Komolyan nem hiszem el, hogy nem vettem le, ki miért teszi, mondja azt, amit.
Basszus.
Kicsit kiakasztó, hogy R. minden szava őszinte volt, illetve hogy azért bántott, mert nem volt abban biztos, hogy én lennék az, aki (és ezt meg is mondta, basszus, jó, nem így, de akkor is), így inkább ezt az egészet hagyta a francba, nehogy a barátját veszítse el.
Hülye egy helyzet.
Hogy köztem és egy jóbarát között kelljen válsztani...
Ilyen is miért pont velem fordul elő?