Még jó, hogy eszembe jutottak a kökörcsinek. Kár lett volna őket kihagyni az idén. Kihagyni azt, ahogy körbenézel azon a három kaszált réten, és a ragyogó napsütésben csak a tájat meg zöldet látod, de aztán odatéved a szemed egy árnyékos foltra, és meglátod a kis lila lényeket, aztán már rááll a szemed, és nem győzöl csodálkozni, hogy úristen, az egész rét lila, pedig tudtad, hogy mire számíts, hányszor láttad már ezt, és egyébként is, csakis emiatt jöttél ide, de mégis meghat, ledöbbensz, elámulsz, leheveredsz a fűbe, és mindegyiket egyenként megcsodálod.
És persze a negyedik fotó után vége lesz a filmnek, de kárpótlásként találsz pár gombát meg bítliszfejű makkot, és a koros hölgyek nyarához méltó melegben eszel egy szarvaspörköltet vagy egy cigánypecsenyét.
- Évike, csak össze ne keverjük a sört meg az almalevet!