Nesze nekem levél. Csak azt tudnám, mit kezdjek vele. Csak tudnám, kinek, minek a csupaszsága, alázata...
Nem szeretem az íméleket. Túlkomplikálom őket, gesztusok, visszakérdezések nélkül elveszek a szavak közt.
Egy versben az a szép, hogy mindig másként értelmezheted, ha másmilyen hangulatban vagy. De egy levelet félreérteni, másként értelmezni... ajajaj, újabb para találtatott :)
"Viszonylag gyakran gondolok arra, hogy testem, ez a hűséges társ, aki megbízhatóbb barátom, mint a lelkem, és akit jobban is ismerek, voltaképp alattomos szörnyeteg, s előbb-utóbb széttépi gazdáját. Szófogadatlan, alattomos, kényelmes kutya.
A csupaszság láttán, amellyel csak a halál csupaszsága versenyezhet, az alázat láttán, amely a vereség és az ima alázatánál is mélyebb, ...
Ezek mondatok. Már fáradt lehetsz."