"Sorozatkoccanás, anyázás, ordítás, lebénul a város, lassú beletörődés, hogy se té, se tova: ez a kiindulópont; gyomorszorítóan ismerős, utoljára tegnap, ugye, mert ma még nem mentem sehová. Khell Csörsz díszlete első blikkre remek, másodikra még remekebb: aki a színpadon heverő ülésekből, tákolmányokból nem ismeri föl a kocsikat, az egzisztenciákat, a karaktereket, húzzon haza máris. Fröccsöntött kerek rondaság: Trabant, fémvázas áldizájn: Skoda, süppedős-kényelmes: nagy Peugeot, persze céges..."
inkább hívnám ezt az a tegnapi izét egy szelet hétköznapnak, mint színházi darabnak. pedig biztosan nem lehet könnyű egy ennyire hétköznapi szituációt ennyire jól megrendezni meg ennyire jól előadni. mármint, hogy ne legyen unalmas, hogy a lényeges dolgok ne sikkadjanak el, a lényegtelenek meg ne legyenek túl harsányak... a motel jobb volt, de azért ez sem volt piskóta.
"Előre figyelmeztetnem kell: aki számára a színház az, hogy veretes verssorokat szavalnak szép ruhába öltözött színészek, az kerülje el a Koccanást, ugyanis itt még kemény káromkodások is előfordulnak. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése