Szerelőt kellett volna ma hívnunk a nyomtatóhoz, mert nagyfőnök aszonta, mert ugye tegnap nyomtatni akart, de nem sikerült, szörnyű hangokat adott ki a gép, és ráadásul a papíradagolót sem nem lehet már kinyitni önmaga valójában. Éppen akkor futottam be a laborba, amikor Kata meg Eszter próbálta szépszóval forgatni a masinát, és kivarázsolni belőle az adagolótálcát, így sietve én is bekapcsolódtam a mentsükmeganyomtatót projectbe. Örömmel jelenthetem, hogy csak egy csavar kicsavarása, a nyomtató különböző pozíciókba hozása és némi gondolkodás után sikerült megjavítanunk a nyomtatót, bármifajta szervíz nélkül.
És ha már így belelendültünk, megszereltük a desztillálót is, amire egy dugaszt kellett szerelni, megoldottuk ragyogóan azt is, annak ellenére, hogy az egyik zsinórban egy kék és egy barna drót, míg a másikban egy barna és egy fekete drót futott, de mi ügyesen megcsillogtattuk intuitív mérnöki tudásuk, és elsőre a jó kombinációt passzítottuk össze, mondanom sem kell, hibátlanul, majd heroikusan összeszereltük a desztillálót, és most gyönyörűen duruzsol a tévések álma.
Hurrá. Mégiscsak jók valamire ezek a fránya duplaikszesek...