Szavak tárháza

Bár volna tél még, bár havazna hó!
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó.
Nyúlik megint a vágyak kurta titka,
miként ha füst, fonódik ujjaidra.

Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.

Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
/Sóhajnyi vers a szerelemről, Varró Dániel/

gondoltam, megnézem, hogy mondják azt angolok, hogy mandulavirág, mert nem teccik a mandulafás kép, és gondoltam, rákeresek angolul is.
ígyhát felmentem a sztakiszótár oldalára, és ez a kis versike fogadott.
kedves meglepetés. édes, bájos dolog meglepni egy ilyen versikével a fáradt szótárazót.
almond, persze, tudtam én, csak elfelejtettem.
micimackó
neszenekem hogymondják a mandulát