kipróbáltam
igaza volt
a legistenibb és legviccesebb élmeny, amit valaha átéltem testápolás szintjén
marha viccesen bizserget, masszíroz, enyhén csíp is, de csak annyira, hogy jó legyen
marha jó
és tényleg nem kell utána testápoló, sem bőrfeszesítő, sem anyámkínja
az ember csak bedörzsöli magát az illatosított és növényi olajos brómos-jódos fürdősóval, lemossa, és már kész is
és ráadásul jó mindenre, pölö asztma, ízületi gyulladás, meg még nememléxem
annyira jó fej volt az a nő ott a sóbánya melletti boltban, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, adott kedvezményt, meg ha kettőt vettünk az illatosított olajos fürdősóból, adott mellé fél kiló natúrt is. és elmondta, hogy nincs még egy olyan város a világon, mint budapest. se koppenhága, se prága, komolyan, nincs egy olyan sem. persze ezt lengyelül mondta, és persze lengyelül magyarázta el, hogy mire jó és hogy hogyan kell használni a sót, de mindent megértettünk, mert amit nem értettünk volna, azt mutogatással kísérte, úgyhogy teljesen tiszta volt a kép.
wielickába hétfőn mentünk, amikoris a sóbánya világörökségbe vételének huszonötödik évfordulója volt, díszruhába öltözött bányászzenekarral, meg valami főmuftival, aki szerencsére nem okozott fennakadást. irtó érdekes, hogy ezeknek a lengyel sóbányászoknak volt erejük, kedvük, indíttatásuk, hogy bányászkodás után még kősóból szobrokat farigcsáljanak. és nem is akármilyeneket. és az sem semmi, hogy a főnökség ezt hagyta. nálunk a farigcsálókat rég kirúgták volna, ott meg büszkék rájuk. joggal. végre van egy normális nép is a világon.