péntek délután vera egyik volt osztálytársa hívott, hogy kitaláltam-e már valami nászajándékot veráéknak.
upsz.
jézusom.
fejet falba csapdos, székre leül, fejet megfog.
én hüje feledékeny ostoba fajankó.
ha nem hív fel, szombaton ott állhatnék kínosan vigyorogva a lagzin, hogy izé, igen, az az én csomagom, rámutatva a SZERETETTEL JÓZSBÁ'TÓL feliratú asztalnyi dobozra...
hú, nagy dilemma ez.
ők nem kértek semmit, csak hogy legyünk ott, meg mindenki vigyen sütit vagy tortát. ezért szeretnék valami személyeset adni, amit csak tőlem kaphatnak, és ami az ő személyükre szabott, leginkább veráéra, de egyenlőre fogalmam sincs, hogy mi legyen is az. vagy beszállhatok az utazási utalványba, de attól már egy kicsit húzom a számat. pénteken még jó mentőövnek bizonyult, de ma már nem tetszik annyira...
szombatig nemcsak hogy dönteni kell, cselekedni is.
és ez a legnagyobb jaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése