Vendégség

az az igazság, hogy nálunk ritkán volt vendégség. mármint hozzánk nagyon ritkán jött fel valaki. jó, családi összeröffenések voltak ugyan, de abból van mondjuk évente három vagy négy, abból nálunk volt egy vagy max. kettő. anyámékhoz nem nagyon jártak fel barátok. legfeljebb még erzsébeten jött át edit meg tamás, de akkor attila is jött velük, ő meg az én barátom volt, szóval az más tészta. még mondjuk a poroszkáék, a szomszédok jöttek át minden második szilveszkor. szülinapi bulim is csak egyszer volt, hatéves koromban. szóval annak ellenére, hogy nálunk ritkán volt vendégség, igencsak korrekt vagy inkább mondjuk így, konkrét elképzeléseim vannak a VENDÉGSÉG, mint fogalom mibenlétét tekintve.
az ember vagy vendégségbe megy, vagy vendégeket fogad, ez az első alapvető didaktikus felosztás :)
a vendégfogadásnak van a spontán, azaz gyertekfel módja, aminek nincsenek sem stílusbeli, sem formai követleményei, ez a vendégség általam igencsak kedvelt, a lehető legszabadabb formája. aztán persze van a másik, az előzetes meghívás útján történő vendégség, ami előzetes szervezést igényel. mert ha az ember vendégségbe igyekszik, arra számít, hogy ott teljes ellátást kap, ital-étel viszonylatban, ha nem is vacsorát meg pezsgőt, de csipszet-sört/szörpöt legalább. ezért készül az ember a vendégségre, ezért vásárol előtte be mindenféle földi jót, hogy a vendégek, akik hozzá jönnek, jól érezzék magukat, és a jólérzésükben sem az éhség, sem a szomjúság, sem pedig a túlzott komolyság illetve józanság ne zavarja meg őket. ennek biztosítása a házigazda kimondatlan kötelessége. akárcsak a meghívottak összeválogatása. merthát én sem fogok örülni gimnáziumi osztályfőnöknőmnek vera esküvőjén, judit mégkevésbe, de hát ha vera apjának szíve s vágya, hogy őt elhívja, akkor legyen ott, majd mosolygunk egymásra, azt annyi.
na, szóval csak azt akartam ezzel illusztrálni, hogy számomra az előre megtervezett vendégeskedősdi komoly dolog, nem olyan, amit komoly indok nélkül visszamond az ember, arra készülni kell, mind lelkileg, mind fizikailag, előre meg kell szervezni dolgokat. hogy minden klappoljon. hogy minden a maga útján haladjon. hogy ne legyen hiszti, sírás, hazautazás, sem pedig törés-zúzás.
lehet, hogy túl idealista vagyok, meg maximalista, de én így gondolom...
monológ vége