pánik

tegnap, mikor délután ötkor totál szétesve hazaértem, és bezuhantam az ágyba, bevillant, hogy hány nap van még hátra november elejéig.
meg hogy mennyi mindenkivel kéne még addig találkozni. hogy legalább személyesen beszéljünk, mielőtt elmegyek.
monát már hívtam, megbeszéltük, hogy valamikor lemegyek, de hogy mikor, még passz.
ma este kéne judittal meg verával találkozni, de hulla vagyok, legszívesebben átaludnám az egész hétvégét.
képtelen vagyok ma bármilyen társasági létre.