fura

érzés nem otthon tölteni a munka utáni időt csütörtök estétől hétfő reggelig. és nem úgy, hogy elutazik az ember. csak nem otthon van. otthon, itthon, nálad otthon, nálunk itthon, jaj.
ha már elkezdtük ezt a hétvégét együtt, fejezzük is be rendesen. :) tudod, dolgoznom kell még este, de önző módon szeretem, ha mellettem sertepertélsz, ha tudom, hogy itt vagy. nem baj?
(szokom még ezeket a mondatokat, mosolygok, ha eszembe jutnak, fura, jóleső érzés, hogy valaki mond nekem is szép, aranyos, kedveskedő szavakat. már nem vagyok annyira cinikus, hogy valami hátsó szándékot keressek mögöttük, már csak örülök nekik, már szokom, hogy lehet nem zavarba jönni tőlük, hogy valakinek ezek természetesek. az ember mindig tanul valamit :)
fura dolgok ezek.
otthon az embernek annyi félbehagyott dolga van, annyi minden kerül háttérbe, ha majd lesz rá időm, megcsinálom státuszba, úgyhogy otthon az ember mindig tud csinálni valamit. vagy nem csinál semmit, de tudja, hogy ha lenne rá ideje meg kedve, mit kéne, mit lehetne.
nemotthon meg ha az embernek akad egy kis ráérő ideje, fel kell találnia magát. lehet ugye olvasni vitt könyvet, talált könyvet :), lehet zenét hallgatni (vitt és talált zenét :), lehet ugye főzni valami finomat, főleg ha van miből (jajajaj, juteszembe, rohanok is ki, veszek ki pénzt - még talán van vagy ötezer forintom októberig - és veszek csicseriborsót, meg paradicsomot. baszki, elfelejtettem, milyen fűszer kell hozzá a boltból. na mindegy...