aszittem ezt az ősi ellenszenvet és viszolygást az izomgépek és használóik iránt sosem lehet levetkőzni. meg is ütött ez az eredendő ellenszenv és viszolygás, meg az énidebenemmegyek, amikor pamutpólóban és pamutnaciban, vajszínű noném tornacipőben megálltam az edzőterem szélén. de legyőztem, elmúlt, sőt, a végén még vicces is volt (naja, az idióta helyzeteket legjobb viccesen átvészelni) ráülni a különböző cuccokra, levenni a súlyokat minimumra, kipróbálni, hogy megy, mire erősít, kipróbálni a biciklit, a sífutógépet meg a lépcsőzőgépet (najó, az nem vicces, még mindig fingom sincs, hogy milyen mozdulatra megy rá a lényeg, ne4m igazán értem, hogyhogy nem kell taposni, és ha nem kell taposni, akkor meg mi a lényeg, namindegy).
hm
két hónapja még bébével röhögtünk azokon a sznobokon, akik ott fenn a kirakatban futnak, a nagy üvegablak előtt kergetik a futószalagot, bámulva a dunát meg a mátyástemplomot. de ha ingyé van, az más. ha nem kell fizetni súlyos pénzeket, önként hüjét csinálok magamból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése