Asszem megvan. Mármint a lakás, ahova beköltözöm. Három szoba, hatvanöt négyzetméter, nagy konyha, viszonylag nagy fürdő, pince, és kert. Ami egy első emeleti, jaj, mar belejöttem az itteni idiota szamolasba, foldszinti lakasnal hatalmas elony. Pad es fenyofa van a kiskertben, meg azert holnap napfenyben is megnezem, nehogy aztan egy gyarudvart nezegessek reggelente a forro kaveval a kezemben.
Juteszembe kave. Amit eloszor vettem itt, marmint neszkavet, kiderult, hogy koffeinmentes, amit meg otthonrol hoztam, hat az meg bun rossz izu. Nesze nekem kave reggelire.
Nade a lakas. Irtozatosan van berendezve, fraumartin valami giccstanfolyamot vegezhetett el anno, ilyet veletlenul nem lehet osszehozni. Szerencsere csak a konyhabutor marad, a tobbit, ha ingyen adna, akkor sem kernem. De persze a konyhabutort sem ingyen adja...
Van internet, meg telefon, meg futes, meg olcso berleti dija. Hihetetlenul olcso. Nem belvaros ugyan, de tiz perc alatt be lehet erni, ami egy nagy ido.
Szoval holnap megyek, megnezem megegyszer, aztan megkotjuk a szerzodest angolulbeszelo bacsival.
Tegnap irtora feldobodtam, hogy vegre megvan , najo, meglesz az elso lakasom, amit en valasztok, ami csakazenyem, najo, csak berlem, de akkoris, igy meg sem lombozott le, hogy egeszen tizenegyig nem volt viz a geszthazban.