Tudom, olcso kifogas, vagyis nem, hosszutavon baromi draga, egy doboz negyeuro, de tenyleg megfogadtam, tobbet nem veszek.
Ezt meg a moodbol valo, decemberi, azota szepen a ruhasszekreny felso polcan elsimulva megvart, majd amikor ramtort a rossz, halasan sercegett ujjaim kozt.
Decemberben beszereltek tuzjelzot a szobakba, ugyhogy a nyitott foldigero ablakban allok, es onnan nezegetek kifele, amig serceg.
Tegnap eszembe jutott, hogy is volt az a pockolosdi az erkellel szemben levo haz nyolcadik emeleterol. Jo volt ra emlekezni, a hazra, a hajnalban kozlekedo tisztitoautora, a hajokra, melyek darunak probaltak alcazni magukat, meg a vekonykezu, vekonyarcu, furcsaszemu emberre, akinek emlekere beraktam a stivreih cedet.
Akinek a koncertjen dobbentem ra, hogy Azok a hangok enekhangok. Azok a hangok, amiket negy no adott ki magabol, hihetetlenul, egyikuk hatalmas pocakkal, felo volt, hogy meg a koncerten megszul, ugy hullamzott a baba a pocakjaban. A kis ujhullamos gyerek....
Mar csak egy szal van benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése