simicsbácsi

sokszor kiül a fapadhoz sörözni, cigizni, újságot olvasni a kertbe, napközben még napernyőt is visz magával. a konyhából pont a fapadra és a faasztalra látni, a fapadról meg értelemszerűen az én konyhámba be. ha főzök, vagy kajálok, és kinn ücsörög, az nem nagyon zavar, de az azért sokszor meghökkent, amikor vacsiidőben nincs kinn, és egy órára rá, szürkületben kimegyek a konyába és vigyorogva ráminteget. akkor egy csöppet hirtelen lép bele a csöndbe, az egyedülvagyokba, az intimbe. de azért felveszek egy mosolyt, és ráköszönök, mintha csak becsöngetett volna egy köszönésre...