nyugi-nyügi

ma nyugodt napunk van - eddig szépen sokat evett és sokat aludt kicsi Hanna.
apu tegnap hazament, úgyhogy csak anyám van már itt - eddig egész jól elvoltunk, főz, mosogat, néha elringatja Hannácskát, talán már nem érzi az ittlétet téblábolásnak. és csak párszor kellett rászólni, hogy hagyja abba a vészjósló hüjeségeit a mérleggel meg a "biztos hogy elég a tejed" témában. (szerinte azért nem ártana méricskélni, hogy mennyit szopik, én erre meg nem vagyok hajlandó. a védőnő hetente leméri, és ha valami gáz van, majd kiderül, de nincs értelme a paráztatásnak.) egyébként kicsi Hanna már pénteken (hat naposan) többet nyomott, mint a születési súlya, azóta meg hörcsögképet növesztett, szóval nincs itt baj a hízással meg a tejjel. próbáljuk betartani a kétésfél-háromórás szopikat, hogy ne amiatt fájjon a hasa, hogy túl gyakran eszik, de néha bealszik a szopizás alatt, és ágybarakás után negyed órával felébred, hogy még éhes, na ilyenkor megkapja a másik cicit. de ez elég ritka, általában azért sír, mert puki-kaki felébresztette, vagy mert foglalkozni kell egy picit vele.
egyébként nagyon komótosan eszik, és annyira belefárad az evésbe, hogy majdnem mindig kómás lesz tőle (ilyenkor yoda-néninek hívom, annyira vicces feje van), és azért rendesen nógatni kell, hogy folytassa. kezdünk beállni arra, hogy a két cici között pelenkázunk (mármint nem helyileg, hanem időben :), mert akkor már nem üvölt, hogy éhes, és a szopi utáni bealvásból sem kel fel, és ilyenkor igazán kisangyalként viseli a pelenkacserét. bár a szaros rucik cseréjére általában már elfogy a türelme, akkor már közben fel kell venni nyugtatgatni.
egyszer már pancsiztunk is, nem hivatalosan, merthogy elizabet csak a köldökcsonk leesése után akarta először fürdetni (a kórházban egyszer fürcsizett), de nagyon nem akart lejönni a sárga kaki a fenekéről, és már piros is volt, nem akartuk dörzsölni, így egyszerűbb volt kiáztatni.
egyelőre éjjel az ágyunkban alszik, kétszer kel fel enni, a reggeli hat-hétórás szopi után már azért átrakom a sajátjában, és utána nappal meg végig a kiságyában aluszkál, ha elnyomja a buzgóság.
irtó édes egyébként, hatalmas szemeivel úgy tud nézelődni, és nagyon megnyugszik, ha mesélek neki a világ dolgairól (pl hogy már virágzik a hóvirág odakinn), és már ide-oda mozgatja az ujjacskáit. az nagyon vicces, amikor próbálja az öklét betunkolni a szájába cumiként (kaja után, ergo nem éhes már), és ha a kisujjam van a szájában, két kézzel rácsimpaszodik arra a kezemre - elég fura ujjlazító gyakorlat, nem mondom...
vasárnap nem jött védőnő, mert mint utóbb kiderült, a kis kínai nőci túlvállalta magát - saját kuncsaftok plusz elizabetéi, így aztán csak hétfőn jutott ránk ideje. aranyos kis nőci egyébként, elizabettől kaptam valami olajat, amit ő készített sebgyógyulásra, és marha gyorsan segített begógyítani a kicsit kinyílt gátsebet, szóval nemcsak aranyos, de ügyes is. jaj, meg még ezt is kaptam, hogy igyam, meg néha kenegessem be Hannát is, hátha segít megnyugtatni. az biztos, hogy mindketten sokkal nyugodtabbak vagyunk, de lehet, hogy csak megszoktuk egymást meg a világunkat...
egyébként a gátseb már jól van, nem is érzem egyáltalán, a méhem már visszament az eredeti méretére, sőt két napja olajos hasmasszázst is kapok a védőnőktől, hogy az izmok jól visszataláljanak a helyükre - elizabet odáig volt a hasizmaimtól, úgy tűnik a primatornás évek nem vesztek el a semmiben... szóval most már nemcsak gáttornát kell csinálnom, hanem naponta háromszor hanyattfekve, felhúzott lábbal hasbeszívást, hogy a köldököm a hátamat érintse - ez elvileg segít az izmok visszatérésében.
na, megyek, kajálok valamit, peti meg anyám éppen vásárolnak, ebből nem lesz korai ebéd...
ja, és elizabet áldását adta a sétára, szerinte csak az anyán múlik, hogy mikor menjen ki a pici, úgyhogy ha nem esik és elmegy ez a nagy szél máshová, holnap kivisszük pár percre sétizni. ma meg kirakjuk az ablakba, hadd szellőzön egy picit.