az előző esti ismételt fájásocskák után reggel hatkor arra ébredek, hogy vizes a pizsamám. kirohanok a slozira, hogy megnézzem, mi van, és onnan kajabálom Sosónak, hogy irány a korház, elindult a magzatvíz.
ő visszafektet az ágyba, hogy maradjak nyugton, megnézzük a szakirodalmat, mi ilyenkor a teendő. fájások nincsenek, magzatvíz szivárog, folyamatosan folydogál, irány a kórház.
ctg-re raknak egy fél órára, majd egy újabb félre, miközben rázogatják a hasamat, mert elvileg úgy nem lehet abbahagyni a ctg-t, hogy alszik.
aztán várunk vagy egy órát arra, hogy jöjjön a nőgyógyász, és megvizsgáljon. ultrahang, vizsgálat, minden rendben, gyerek szerinte 3,8 kilós lesz. megpróbál katétert berakni a jobb csuklómnál, de annyira fáj, hogy majdnem beleőrülök, erre a könyökhajlattal próbálkozik, több sikerrel. (egy hét után is lila a csuklóm, úgy szétcseszte az ereket ott.) aszondja, hogy várunk 24 órát, hogy beinduljon a szülés, ha addig nem történik semmi, beindítják. szóval szombat estére meglesz a gyerek. de addig még várunk.
várunk, merthogy most már haza nem engednek, ilyenkor nagy a fertőzésveszély, várunk arra, hogy megkapjuk a szobát.
egy fél óra múlva szólnak, hogy még egy-két óra legalább, mire szabad lesz az ágy, telt ház van, meg kell várni, amíg egy felszabadul. sétáljunk addig az épületben.
reggelit hol kaphatnánk, kérdezzük mi, merthogy ugye ekkor már tíz körül járunk, mi meg hat óta fenn vagyunk kaja nélkül... hát, van valami kávézó odalenn. de.
titokban, merthogy a biztosító ezt nem nézi jó szemmel, hazamegyünk kajálni, majd egyre visszegurulnk a kórházba.
megvan az ágy, beköltözöm a szobába. kétágyas luxusszoba, a szobatárs egy tök szimpi nőci, császár után, egy aluszékony kisbabával, aki max csak nyöszörög, sírni nem hallani.
ebédet kapok, nem annyira szörnyű menzakaja, majd aztán ismét ctg, kétóránként, merthogy legyen mit csinálni.
délután megkapom az első antibiotikumot infúzióban, aztán újrakezdődnek a szokásos délutáni fájásocskák, de ezek egyre erősödnek, mire kilences ctg-re megyünk, már ordítok a fájásoktól, amik öt-hét percenként jönnek, és a ctg mutatója kiakad, olyan erősek.
az éjszakai szülészlányok marhára nem szimpatikusak, angolul sem nagyon beszélnek, sajnálkozunk, hogy pont velük fogunk szülni, merthát ilyen fájásokkal már biztos szülünk.
az egyik hoz két bogyót, hogy vegyem be, fájdalomcsillapító. ellenkezek, meg faggatom, minek, azt mondja a méhszáj még csak egy centis, a fájások meg erősek ugyan, de ez így órákig eltart, aludjak egy kicsit.
fél óra múlva bekábulok az ágyba. seképsehang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése