na, most már elmondhatjuk, hogy a három hétig tartó hányinger és émelygés nem kistesót jelentett. valamit elkaptam, az australnál evett fagyi után kezdődött, másnap konkrétan azt hittem, hogy ha megmozdulok, akkor behányok és beszarok, de aztán mégsem, de aztán három hétig el-elkapott az öklendezés. nem volt egy vicces dolog. de hálistennek csak volt.
Hanna már második hete már szerdán is jár bölcsibe, mostanában az apja viszi, ha teheti, és most már egészen jól bírja mindkettő. merthogy sosó is ugyanúgy kiborult, amikor a gyermek szívszaggató bőgést vágott le, amikor az első alkalommal próbálta otthagyni a kegyetlen bölcsisnéniknél. tizenegyig nagy nehezen kibírta, hogy ne hívja fel őket, de amikor azt mondták, hogy minden oké, megnyugodott.
Hanna is egyre jobban bírja a bölcsit, imád kinn lenni a kertben, játszik a nagyokkal, meg átkéredzkedik egy másik csoport nénijéhez - most már nem a hintában ül, ha érte megyünk. ma már kenyeret is hajlandó volt enni ebédre, meg reggel is ivott egy kis gyümölcslevet, ami tényleg nagy szó.
amúgy hihetetlenül sokat mozog, ha éppen van kedve sétálni, akkor a világ végéig el elmegy, felmegy a játszón a dombra, sőt, most már elég keményen önállósodik: ott marad a kisszékén, ha elmegyek üdítőért, vagy ha ülök a padon, pápávál elköszön és elmegy egy körre. nade ha nem akar sétálni, akkor kiborító jeleneteket rendezünk, mert én nem akarom felvenni és hazacipelni, ő meg nem akar jönni, megáll, elfordul, bőg, és meg sem mozdul, hiába megyek nélküle haza.
most már hihetetlenül sok szót mond, mondanom sem kell, hogy túlteng köztük az állatok neve, mint vauvau, kárkár, cica, pók (pó), patkány, kacsa (kaca), béka (békabékabéka), de már mutogat az ablakra, ha teherautót hall, hogy kukásautó (kuká). persze naponta hatvanszor mondja, hogy apa, anya helyett meg néha napján mond egy nyanyát. tisztán mondja, hogy kakaó, kávé, tea, rágó, pedig ebből csak kakaót kap, és a számok közül a kettő irtó nagy kedvenc. sokszor megjelenik két békával-kacsával-teletabival, és vigyorogva mondja, kettő. a régi szavak is néha elő-előkerülnek (popó, kaka, lámpa, nyamnyam, kukucs), de azért az újak gyakoribbak.
persze sokat mutogat, meg bólogatva mutat dolgokra, és kérdezi közben, hogy jó?, ha valamit szeretne csinálni. sokszor másra mutogat, ha pukizik, és kérdezzük ki volt az :)
az esti mesét meg úgy kéri, hogy mondja, ki szerepel benne, a vauvau, kárkár vagy békabékabéka - ezek mind a könyvtári szerzemények, hihetetlen kedvencek, nem is tudom, mi lesz, ha vissza kell őket vinni. talán az utazás majd elfeledteti vele a könyveket, majd jönnek más kedvencek.
merthogy jövő szombaton megyünk haza, három kemény hétre, már várom azért, kíváncsi vagyok, milyen időnk lesz, meg hogy fogjuk a családokat bírni - én már előre borsódzom a kötelező ebédektől, beszólásoktól, stb. na, majd meglátjuk, milyen lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése