szegény kismanó tegnap rontotta el először a pocakját. eddig - másfél évig - max egy pár csöpp tej jött vissza, a hányást hírből sem ismerte, szerencsére azt a fosós-hányós vírust sem kapta el, ami úgy tarolt le minket, mint egy interszitiexpressz. de a tegnapi sonkás tojás kenyér nélkül vacsira túl sok volt neki.
hajnali fél kettőkor átsétált hozzánk, kómásan elhelyezkedett az apja párnáján, majd egy babatenyérnyi tojássárgáját ráhányt. mosakodás, párnamosás, pizsamacsere után vissza ágyba. kérdeztük, hogy most jobban van-e, és szinte kiabált, olyan hangosan mondta, hogy jó. pár perc múlva beterítette az egész lepedőt. mosdás, pizsamacsere, ágylehúzás, matracsikálás, majd visszaalvás kisszobai matracon - matracon törölköző, azon pelenka, matrac mellett hányóstálka. bólogat és hangosan mondja, hogy jó, mikor kérdezem, hogy van. rá pár perccel újra hányt szegénykém, ezúttal sikeresen a tálkába, merthogy már alig volt mit. ekkor az újabb altatás már az ölemben ülve, hogy semmiképpen ne forduljon hasra, és ne nyomja meg a gyomrát. el is aludt, hányás abbamaradt, aztán már nyugis volt az éjszaka, és reggel nyolckor vidáman keltegetett mindkettőnket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése