csütörtök, május 27, 2010

jobbkezes nap - utazás abszurdisztánba

az úgy kezdődött, hogy ma reggel kivételesen ráhagytam Hannára, és beraktam még reggeli előtt a kockásfülűt, és közben kötöttem tovább a vörösbegyet, amikoris a harmadik rész képernyőérintős kiválasztása után (rámutat arra a részre, amit szeretne nézni) visszaült a kanapéra, és megvágta a tenyerét a párnával.
igen, a párnával. van annak egy cipzára, hogy le lehessen venni és kimosni. na kéremszépen - amint az imént kiderült - az valahogy eltörött, és a kettétörött fém húzóka végigvágta Hanna jobb tenyerét.
lejódoztam, beragasztottam, ennyi.
jobb családokban biztosan ennyi lett volna. vagyis nem, jobb családokban a párna nem vágja el a gyerek kezét. szóval akkor inkább nálunk egy normálisabb napon ennyi lett volna ha a kis kerek ragacs, amiről azt gondoltam, hogy pont fedi a sebet, minek nagyobb egy kis praclira, le nem jön öt percen belül. pár óra leforgása alatt kipróbáltunk pár variációt, volt olyan is, amelyik pár órát kibírt a kezén.
aztán mivel jelenésem volt a bölcsiben (a gyerekek fejlődését félévente kielemzik a bölcsisnénik, ezt hiba lett volna kihagyni, és ez amúgy is már a pótalkalom volt), szóval Merel jött egy órára Hannázni. világfájdalom tört persze rá, mikor megszólalt a csöngő, és tudta, hogy én mindjárt lelépek, de persze a bőgve integetés után szuperül elvoltak.
ebédidő környékén kijelentette a szentem, hogy szívesen elmenne az ugrálóba, és mivel éppen a többórás ragtapasz-szezon alatt voltunk, én rábólintottam, hogy ebéd után mehetünk. na erre kiborult a bili, és jött az akaratmutogatás. meg a szobájában lenyugvás után az ebéd. meg a teregetés. aztán elkezdett játszani, én meg nem erőltettem az indulást, így aztán mire a többórás ragtapasz felmondta a szolgálatot, és sajna ugyanilyet már nem találtam, úgy döntöttünk, a dühöngőbe vacak ragtapasszal nem megyünk, nehogy begyulladjon a sebe.
süssünk inkább almáspitét.
jött persze segíteni a kis szorgos, de sajna annyira rendes a kölköm, hogy a használt konyharuhát vissza akarta rakni a helyére, és közben megégette a kezét (a vágott-tenyerűt) a sütőajtóhoz érve.
hidegvíz, fenisztil, menj be a szobába inkább játszani. perszehogy kijött segíteni a szentem, mosogatta a kisasztalt, amin nyújtottuk a tésztát, aztán nekiállt nyalogatni a fenisztiles kezét.
száj, nyelv leöblít, fenisztil kézről lemos, gyerek újból a nagyszobában, aki most éppen attól van kiborulva, hogy miért szólok rá, hogy ne nyalja a kezét.
este vacsi után (almáspitét eszünk, ma már mást nem vagyok hajlandó csinálni) megegyezünk, hogy fürdés inkább ma nincsen, fogmosás után kézben viszem be a szobájába, mikoris jobb (megvágott és megégetett) kezét nagy ívben kilendíti, és benyomja az ajtó és az ajtófélfa közötti lukba. mindezt miközben megyek be vele.
csoda, hogy nem törtek el az ujjai.
szegénykém, lefogadom, hogy lesz itt még éjjel sírás, ha ráfekszik a jobb kezére.

Nincsenek megjegyzések: