otthon - munka

az ember lánya hallja meg olvassa a gyeses anyukák beszűküléséről a cikkeket a nőklapjában meg hasonlókban, hogy takarítás, főzés, gyerekkel való ünytipünyti, és már este van, és ez agyilag totál lefárasztja az embert. és ekkor az ember (még gyermektelen) lánya csendben mosolyog, hogy hát persze mások nem tudják beosztani az idejüket, meg hát minek ennyit takarítani - norbi anyukája is anno minden nap felnyalta hipós vízzel a lakást, allergiás is lett mindkét fia, hát kinek kell ez kéremszépen, velünk ez semmiképpen, ez nem rólunk szól.
aztán az ember lánya szépen lassan rádöbben, hogy azonkívül, hogy a fűtés- és villanyszámla megnövekszik, ha az ember otthon van a gyerekkel, megháromszorozódik a házimunka mennyisége is.
vegyük először is a konyhát. napi ötször kell a kölöknek kaját adni, ha már nem szopik, az legalább napi kétszeri (bölcsinapon csak reggeli és vacsi a mienk, és persze ha máshol eszünk) szöszmötölés gyümölccsel zöldséggel kenyérrel tejbegrízzel főzelékkel husival tojással és persze sütivel csokival nutellával fagyival - ergo két nap után a konyha kész disznóól. ja, és nálunk az étkező a nappaliban van, ergo a nappali is az.
ha jó az idő, vagy ha nem, az ember kiviszi a kölköt játszóra, tengerpartra, állatsimogatóba, erdőbe, parkba, ahol sok sok homok vagy állatkaka vagy föld van, a gyerek pedig leül, letérdel, homokban hempereg, játszik vagy csak belelép. ergo mosni is többször kell hetente, mert a kint összekoszolt ruhákhoz hozzájönnek a lekajált és összepisilt ruhák is. kiteregetni, leszedni a ruhákat, összehajtogatni, elpakolni heti háromszor, négyszer elég unalmas tud lenni. pláne, hogy mivel a homok meg a kaja egy része a padlóra és szőnyegekre is jócskán jut, porszívózni is kell, ahhoz meg összeszedni minden kacatot a játszószőnyegről, begyűjteni a kukacot a kacsát meg a kétcentis műanyagkanalakat a lakás különböző sarkaiból. és ezek után - heti kétszeri porszívózással - van olyan érzésünk, hogy a lakás egy hatalmas nagy mocskos lábtörlő.
ehhez jön hozzá minden egyéb extra dolog. számomra a vasalás is az, nem vagyok arra hajlandó, csak ha nagyon muszáj. az ablakmosás egy külön kunszt: itt a harmadikon a 2m x 3m-es nem nyitható ablakot lecsutakolni felér egy cirkuszi mutatvánnyal. múltkor megcsináltuk, de inkább rákérdeztem a közös költséget szedő nőcitől, hogy ha lehet, a mi ablakunkat is mossa le a házhoz jövő hosszúrudas ablakmosó srác, mert persze megint csupa sirály- meg csókaszar az ablak az elérhetetlen sarkokban.
most, hogy kisütött a nap, és leengedjük néha napközben a redőnyt, irtó büdös porszag van, úgyhogy nekiálltunk redőnyt mosni - ennek persze az lett az eredménye, hogy a hálóban az ágy alól ki kellett rángatni a pluszmatracot, mert hát hol máshol ömlene ki - szigorúan a redőnypucolás után - a halál mocskos pucolóvíz...
na, nem panaszképpen mondom mindezt, csak úgy ma reggel is ezen filóztam, hogy még jó, hogy megyünk a kölökkel babazenére meg úszni is, mert akkor legalább nem otthon vagyunk, és koszt sem viszünk vele haza, és ráadásul még mindketten élvezzük is. és legalább akkor nem tudok takarítani, mosni vagy kaját csinálni :)