csütörtök, május 13, 2010

szenil


ismerős volt a név meg a cim, de csak most, hogy visszaolvasom a Hannás bejegyzéseket, döbbenek rá, hogy ezt a könyvet én olvastam, sőt, tetszett is.

beszarás, hogy mennyi mindent elfelejtek.

na mindegy, most legalább nagy elánnal nekikezdek a a dafkének.
Két szuszra végeztem vele, ezt is letehetetlen volt és megragadóan emberi.

Nincsenek megjegyzések: