piac

és azt meséltem már, hogy a pasim háromhetes intenzív hollandtanfolyamra jár, és hogy három héten át a délelőttjeit (többek között) a leiderdorpi kosárválogatott fiatal magyar tagjával, Ritával (akinek nem utolsó sorban kiváló barbiteste van, meglátszik az a sok edzés, na) tölti?
és hogy Rita pasija is magyar, meg van egy magyar szomszédcsaja, akinek négy év körüli gyereke van, és hogy Sosó szerint tök jó lenni velük összejönni?
meghogy Sosó szerint Rita vállalna bébiszitterkedést üres óráiban?
nem? biztos azért, mert nem vagyok egy féltékeny típus.
de az azért nem esik jól, hogy miután pasival megbeszéljük, hogy ma délután kettesben kinézünk a piacra, veszünk estére valami egzotikus hollandnyelvű halat, a hollandóra után felhív, hogy akkor ő most kinéz a csajokkal a piacra.
aztán megint felhív, hogy ja, ha már a piacon van, mit vegyen. mondom, hogy ha már úgyis ott van, nézzen ki egy halat, azt vegye meg.
- milyen halat?
- khm. tudod, azt beszéltük meg, hogy  (lásd fenn).
- tényleg?
- tényleg.
- ó. hát, izé. azon kívül kell valami? szép a barack.
- hát, vehetnél sárgabarackot, pár kilót, gombócnak, meg krumplit.
- krumplit azt nem veszek, nem cipelem azt a hátamon haza. a barack meg drága, veszek egy keveset, megkóstoljuk, és ha finom, veszünk még.
- kóstold meg meg most, és ha finom, vegyél sokat, ha már úgyis kinn vagy.
- na jó, szia.