na végre

hú, még emlékszem arra, mennyire lelkes voltam, amikor megtudtam, hogy kinyit az ermitázs európai leánymúzeuma, a hermitage amsterdamban, de aztán a megnyitókiállításra a cári család ékszereit hozták el, úgyhogy a lelkesedés le is lohadt azon nyomban: ezek komolytalanok.
de aztán a második hullámban jött a matisse-tól malevichig kiállítás, ami valljuk csak be, igencsak csábító ajánlat.
anyámat próbáltam rávenni, hogy menjünk el rá kettesben, de ő inkább delftre volt kiváncsi, meg igazából látta ő már ezeket eleget leningrádban. szóval maradt a kihívás, hogy akkor összeszedjem magam az egyik szerdán vagy pénteken, és hagyjam a dagadt ruhát másra, és bevonatozzak a'damba.
és lőn a most szerda, és nem szerveztem bevásárlást, takarítást, mosást, az időmet sem basztam el a neten, a kék lógolófülű kutyát is megkötöttem már nonónak, ráadásul hanna az apjával vitette el magát reggel a bölcsibe, szóval nem maradt más, minthogy az okostelefonommal szövetkezve nekivágjak a nagy kalandnak.
na jó, nem volt ez nagy kaland, simán odataláltam, még pénztárcát is vittem magammal (nem úgy, mint hétfőn, amikor hannával a madurodamba igyekeztünk), sőt, mi több, az éves múzeumkártyám sem maradt otthon.

a kiállítás qrvajó, sok a nagyon ütős kép, és a nagy húzóneveken kívül sok a számomra alig ismert festő szuperjó képekkel. szóval a direktor úrnak mégiscsak jó az ízlése - a kiállítás bevezetőjében az audiogájdban személyesen mondja el, hogy mit is akart, meg hogy is akarta.
persze a múzeumboltba is be kellett menni, szigorúan a múzemebéd után (ami mi más lenne is hollandiában, mint szendvics, bár nem eléggé stílszerűek, mert kaviáros nem volt - nem mintha meg tudnám enni a kaviárt), és ez a múzeumbolt is olyan, ahova könyveket nézegetni bármikor betérnék.
most nézem, hogy szemptembertől jövő márciusig viszont ez lesz:  The immortal Alexander the Great - The myth, the reality, his journey, his legacy. 
:(