elhatároztuk, hogy kimegyünk hármasban a tengerpartra - anyu, Hanna meg én, ma napos időt jósoltak. viszünk szendvicseket, gyümölcsöt, hogy ott ebédelünk, és max fagyiért meg kávéért ülünk majd be a büfébe.
reggel elmentem a kisközértbe, vettem kenyeret, felvágottat, megcsináltuk a szendókat, összepakoltunk strandsátrat, plédet, homokozószerkót, napkrémet, fürdőrucit, váltás ruhát, és mire már csak a szandált kellett volna felvenni, Hanna kijelentette, hogy kaka. mikor ráültettük a wc-szűkítőre, kijelentette, hogy nem akar kakálni. aztán meg jött a kukásautó, amit mindenáron meg kellett nézni. aztán jött a rábeszélés, hogy de engedje ki azt a kakát. végül a kúppal fenyegetésre abbahagyta a seggszorítást, és kiengedte a kétnapi termést. na, ezek után pont dél volt, mire kiértünk, amikor ugye nem kéne a napon lenni.
merthogy be is jött a ragyogó napsütés, húsz fok, meleg, szóval strandsátrat ide árnyékcsinálónak.
de a napsütéssel szél is jött, de piszok erős.
harcoltam a strandsátorral, míg felépítettem.
aztán meg hogy állva maradjon, és ne lebegjen sárkányként a parton.
végülis le kellett húznunk a bejáratot, hogy tudjunk egyáltalán enni, de a sátorban irtó meleg volt, és így is tépkedte a szél, és én meg már idegbeteg voltam az éhségtől.
aztán feladtuk, összecsomagoltam a sátrat, egyébként is jöttek már a felhők.
a fele cövek elveszett a homokban, mert persze ahogy elkezdtem összepakolni, a sátor szállt, mint egy daliás árpádsávos, a cövekek viszont maradtak a helyükön. azok a helyek pedig eléggé úgy néztek ki, mint a strand bármelyik más pontja, homok homok hátán. alaposan feltúrtam a homokot egy nagy körben, nehogy valamelyikünk belelépjen a leszúrt cövekekbe, de csak - mintegy ráadásként - a jegygyűrűmet sikerült elhagyni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése