már csak sajtit kellett volna reszelni a bolognaihoz, mikor megjött sosó az evezésből, és én sietve kanyarintottam egyet a recés késsel a sajtból, na meg a hüvelykujjamból is.
vérzett, de nem olyan nagyon, és csak a bőrbe vágtam bele, nem vészes az egész, úgyhogy raktunk rá ragtapaszt, aztán csók. éjjel párszor arra ébredtem, hogy valamihez hozzáérek, és nagyon fáj a seb, úgyhogy reggel ránéztem, mizujs. hát elég randa volt a dolog, a seb két széle jó messze egymástól, és még jócskán vérzett. na, akkor reggeli után irány az elüemszén az elsősegély.
szerencsémre szombat reggel nem volt senki, így rögtön bekerültem, és a dokinéni azt mondta, varrni már nem lehet, úgyhogy legközelebb 6 órán belül jöjjek, ha nagy a seb. így csak a szokásos vékony erős ragtapasszal fogta össze a sebszéleket fertőtlenítés után, aztán csinált egy nagy bumszli kötést.
na a vége az egésznek az lett, hogy Hanna kiborult, mikor már a kocsihoz mentünk, mert ő elfelejtette megmutatni a dokinőnek a ragtapaszát - szolidaritásból kért ő is egyet a kezére, és már ott tartott, hogy neki nagyon fáj a "sebe", neki is meg kell azt mutatni.végül azzal nyugtattuk meg, hogy szerdán a szemorvosnak is megmutathatja, az is doki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése