szemorvos

nabasszus, nem találok szavakat, újra meg újra végiggondolva a dolgot, a részleteket, egyre inkább átbaszás-szaga van a dolognak.
a tízperces consultatie-bureau-s gyerekorvosi vizsgálaton azt mondta legutóbb a nő, hogy biztos ami biztos alapon vigyük el Hannát a klinikára szemorvoshoz.
bejelentkeztünk, és hát három hónapos futamidővel ma kettőkor fogadtak minket - ezért megyünk csak ma este pestre, és megyünk le később a vízitúrára.
kettő előtt pár perccel ott ülünk a váróban, az indiai kisfiú, anyuka és nagyija, a marokkói család, és a román család az utcánkból., furcsa módon csupa külföldi vagy bevándorló.
jön egy helyes kis nő, mi vagyunk az elsők. kivizsgálja Hannát, ügyes, aranyos, nem könnyű egy két és féléves szemét vizsgálni. semmi gond, mindkét szeme jó, leragasztott szemmel is piszkosul jól felismeri a messze mutatott formákat (kör, négyzet, háromszög), majd a megfelelőjét felmutatja.
menjünk vissza a váróba, mert ő egy tanonc, megkonzultálja az eredményeket a dokival.
jön egy pasas, végigjátssza majdnem ugyanazokat a vizsgálatokat (már lassan egy órája szekálják szerencsétlent), vagyis játszaná, de Hanna bemondja az unalmast, elfordul, nem partner.
ekkor a csávesz bevágja az aduászt, pupillatágításos vizsgálat.
Sosó visszakézből nemet mond, ma repülünk, reptéren erős reflektorok, nem, köszi.
csávesz elvonul, bejön végre egy köpenyes (ez is egy tanonc volt, basszus), A doki, aki lekezelő, fölényes, de mi nem tágítunk, nem tágítunk.