szombat, augusztus 21, 2010

kicsit durrell-es

keserédesen vicces egy könyv, ezer éve nem olvastam ilyet, amin muszáj röhögni, olyan vissza nem tartható hahotázással és vihogással, hogy ember könnye is kicsordul és a hasa is megfájdul bele. és ráadásul letehetetlen, pedig hát nem egy észveszejtően izgalmas sztori, najó, néhány történeten izgulsz, hogy mi a vége, de alapvetően annyira jó elmerülni a világában, hogy kimászni onnan nincs semmi de semmi kedved.

Nincsenek megjegyzések: