nyár

három pesten töltött hét és egy krakkói hosszúhétvége után eléggé lelombozó a zuhogó eső és az alig húsz fok, tisztára végeanyárnak fíling kering a levegőben - najó, ma éppen süt a nap, és papucsban is  ki lehet menni, és tegnap este se fagytunk meg Andiéknál a kerti lecsózáson (megjegyezendő, Wout először kezdeményezett játékot Hannával, a kis wippwappon ketten mérleghintáztak, wow).
szóval voltunk pesten, meg veresen, meg a szigetközben, és mindegyik jó volt.
a vízitúrától csöppet rettegtem, lelki szemeim előtt már Dttvel ordibáltam, amiért Berconka végigverte az összes gyereket, de azt kell mondjam, akárhányszor csak félve állok hozzá ezekhez a gyerekes bulikhoz, hihetetlenül jól sülnek el. az evezés része is klafa volt, Hanna az ölemben ült a kenuban a vadiúj pufi vízen-fenntartós fürdőruhájában, és amikor a srácok csobbantak egyet a Duna közepén, borosspetitvel meg badárbalival pancsiztatta magát, és igencsak élvezte a lubickolást. amúgy borosspeti volt a sztár, egész végig őróla dumált :)
szóval pénteken, amikor Julával meg Molival lementünk, még javában tombolt a kánikula és a szúnyoginvázió, beeveztünk az ártéri erdőkbe is, fogtunk békát meg tetszhalott szitakötőt, este meg főztünk, és Berci belesett egy tányér forró lecsóba. szóval volt izgalom addig is dögivel, de aztán éjszaka megérkezett a vihar, és Zozó beszopatta Sosót, hogy itt tuti jégeső lesz, és hát nekérdezd miért, de apósom erősködött, hogy a mercit vigyük, ami persze eléggé furán vette ki magát, egy merdzsó a szigetközi pöcsömfalván, na mindegy, szóval a mercit féltette a drágám, úgyhogy éjjel alig aludt, mert ahogy rákezdett a vihar, ő a kocsira terítette a pokrócokat és benn ülve várta a jeget. aztán meg árkot ásott hajnalok hajnalán Istuval, mert egy csomó sátor körül bokáig ért a víz, és megpróbálták csatornákkal elvezetni azt, mielőtt a sátrak beáznának.
aztán szombatra megjött a hideg, és mi őriztük a tábort egész nap, és dumáltok a terhes meg kisbabás csajokkal, meg a helyét nemigazán találó képviselőasszonnyal :) este még ugrált egy sor Hanna a felfújhatós matracon, úgyhogy ezen az éjszakán azért nem aludtunk, mert Sosó háromóránként a lábpumpával fújta fel a leeresztett óriásmatracot - és én hiába nem a matracon, hanem csak egy iciripiciri polifómon aludtam (volna), mindig felébredtem a pumpálásra, hiszen a matracról lemászva az én lábamon landolt kedves férjem.
aztán vasárnap összepakoltunk és útközben hazafele menet mindannyian beültünk kajálni egy helyre, ami nyitva volt, ahonnan nem utáltak ki, és ahol nem voltak riasztóan magas árak (nem igazán vicces négy autónyi emberrel egyeztetni, hogy akkor ha ez nem jó, merre tovább).
aztán családoztunk, itt is, ott is, bár inkább a Rozáliában voltunk megint (ahol Krisztiék ágyával szenvedtünk sokat, ilyen kemény ágyon lehetetlen jókat aludni, ja és persze befigyelt a bolhasztori is ráadásnak, ha már alvás). Apóst, aki egy elvetemült hipochonder még egy ujjbegyes vércukorméréstől is rosszul van, pénteken műtötték lágyéksérvvel, és otthon szenvedett lábadozott, míg ott pesten voltunk, Kati meg végig dolgozott, vagyis majdnem végig. Anyu meg végig vagy majdnem végig veresen volt, szóval ha vele is akartunk találkozni, oda kellett kihurcolkodni. aztán egyik nap, mikor pesten voltak, Hanna ott aludt anyáméknál teljen egyedül, és mindannyian élvezték a dolgot. mi is :)
mi meg voltunk kettesben moziban, néztünk spanyol filmet, ami után enni kellett, meg angol filmet, ittunk romkocsmákban, meg találkoztunk verával is, szintén egy romkocsmában, meg egy félreértés miatt mindketten bulztunk a hajón a két Balival (valami kommunikációs malőr történhetett, aszittem Sosó csak elvisz, ő meg hogy ő is jön, és hát miért is ne jöhetett volna, ha volt kedve), szóval jó sokat le tudtuk adni Hannát, ami azért ránk fért.