krakkó

aztán ahogy visszajöttünk leidenbe, másnap már mentem is tovább krakkóba, Sylwia és Kevin esküvőjére. Krakkó az egyik leszuperebb város a világon, komolyan, meseszép belváros, qrvajó kerületekkel, hihetetlenül hangulatos kiülős és beülős helyekkel. péntek este, miután átvedlettem a zuhany után - harminc fok volt este hatkor - nekilódultam a zsidó negyednek, a Kazimirznak, és megtaláltam azt a elmondhatatlanul sajátos varázsú helyet, ahol annó Eszterrel söröztünk kávéztunk, aminek a belső helysége egy békebeli szalon, vörös anyaggal borítva a fala, festmények, kerek faasztalok, és a következő szoba egy szekrényajtón keresztül közelíthető meg.
kiültem egy sörrel meg egy doboz cigivel (szabadság!!!), a székek pont az új térre néztek (tiszta moszvatér), ahol a buliba igyekvő fiatalok sora kígyózott a melegszendvicses pultok előtt. aztán üzent Sylwia, hogy benn söröznek a városban, csatlakozzak. pár sör után még éppen elcsíptük a pirogfesztivált zárás előtt, aztán csatlakoztunk Kevin haverjaihoz.
másnap bejártam a Kazimirzt, aztán délután meg jött az esküvő. a templomi, egy lengyel pappal, aki hosszasan ecsetelte németül, hogy sajnos angolul nem tud, de mivel Kevin félig német, meg a haverok nagy része onnan jött, az is nagy segítség lett volna, ha elmondja a lényeget németül is. de nem.
az egyórás macera után visszasétáltunk a hotelbe, ahol a vacsora meg a buli volt. volt ott minden, ami tipikus lengyel: pohártörés a koccintás után (csak az ifjú pár dobált), szüntelen éneklés (sztóla, sztóla című lengyel éljen éljen dalocska, amit a német srácokkal a végén majdnem kívülről fújtuk), finom vacsi, bár az asztalon csak üditő meg víz és vodka, sör bor sehol :) - azért ők is sok mindent vettek át az oroszoktól, hiába tagadják.
aztán megjelent népviseletben egy háromfős zenész-és kornyikálós banda, meg két vőfély-szerűség, és elkezdtek garázdálkodni (mindezt persze lengyelül, Kevin angol rokonságával együtt semmit nem értettünk az egészből, néha elszabadult egy-egy angol mondat magyarázatképpen, de csak nagy ritkán): kalodába zárták a férjet, és baltával megborotválták (na ez neki is meglepetés volt, szegénykém), majd megtették ugyanezt a feleség tanújával, de neki a lábát borotválták, ami valljuk be, elég bizarrul nézett ki. aztán kiszedtek nyolc embert a tömegből, köztük volt Kevin 16 éves unokaöccse is, és két négyes csoportot csináltak, majd odaadtak nekik egy ősrégi fa sílécet, rajta négy, pálesszel teli pohárral. a sílécet fogva kellett kiinniuk a piát, és mikor leengedték a lécet, ha valakinek maradt a poharában, vagy lepotyogott a pohár, újrázás jött. három kör után jött a második csapat szintén három körrel. szerencsétlen kiválasztottak totál beállva ültek le ezek után.
aztán megint kaja jött, meg diszkófíver, aztán meg a nyivákoló-és obégatózenekar szórakoztatott minket, majd jött a szingli-szívatás: menyasszony hajából virágocska melyik őt körbetáncoló leánynak hull vajon a lába elé, illetve melyik fiú kapja el a vőlegény nyakkendőjét. aztán szinglik körtánca, szigorúan fiú-lány-fiú-lány felállásban, majd néptáncoktatás, random módon kiragadott áldozatoknak.
csöppet fura egy buli volt, nem tudom, ki élvezte ezeket a szívatásokat (Sylwia nem úgy tűnt, mint aki nagyon élvezné, pedig ős szervezett mindent), ráadásul két-háromóránkét etettek meg minket hússal-krumplival, a tánctér meg ott volt az asztalok mellett, ahol körben riszálta magát néhány elvetemült, de hiába gurítottuk le sorban a vodkákat, nem igazán volt buli-fíling, inkább kijártunk cigizni meg dumálni az utcára. én négykor feküdtem le, a többiek még masszívan nyomták tovább.
az azért kiderült, hogy irtó jófej haverjai vannak Kevinnek :)
meg az is, hogy mindenhova, de tényleg, mindenhova kell vinni egy kényelmes papucsot, akár húsz fokot és esőt jósolnak, mert az újonnan vett szandál úgy szét tudja cseszni az ember lábát, hogy csak ihaj. (és ez egy zárt cipőre is vonatkozik negyven fokos előrejelzésnél.)